Vízügyi Közlemények, 1909 (26. füzet)

26. füzet

101 Ez előtanulmányok után 1905-ben az első hordaléknyomó gépet üzembe helyezték s vele 2400 ro. távolságra lehet az anyagot szállítani. A birtokosok egyre-másra kérik a mocsaraik feltöltését s ha.-onkint legkevesebb 500 frankot fizetnek érte az államnak. Evenkint 25—40 ha.-t töltenek föl. Ma már 5 m. sebességgel tudják az anyagot mozgatni a csövekben. A Bordeaux alatti mocsarak régebben betegséget okozó, rothadó mélyedések voltak. IV. Henrik idejében hollandiai mérnökök lecsapolták a mocsarakat, de a lecsapolás, bár sokat használt, tökéletlenül oldotta meg a kérdést, mert a mocsár vizének magas Garonne-vízálláskor nem volt lefolyása. Később megpróbálták mesterségesen kolmatálni a Garonne zavaros vizével, de ez is csak elégtelenül vált be. 1840-ben Alphand megoldásul a mocsár mesterséges feltöltését ajánlotta, de a költségek óriásiak voltak s így a jövő számára maradt fönn a kérdés ilyen megoldása. A Garonne-ból kikotort anyag igen czélszerűnek mutatkozott a mocsarak feltöltésére. Az egyes birtokosok kijelölik a helyet, melyet föltölteni akarnak s megadják a terület jövendő czéljai (művelés, használat) szerint, hogy mily magasra kívánják a feltöltést. A kotrott anyag folyós állapotban érkezik a birtokra s a lecsapoló-árkok a vizet ismét visszaviszik a Garonne-ba. A feltöltendő birtokot töltésekkel veszik körül. E töltések Г5—3*0 m. magasak, koronájuk 0-8 m. széles és lejtőjük 45° alatt hajló. Rendesen előbb 1 m. magas réteget terítenek a mélyedésbe s ha néhány hónapig kiszikkadt, akkor új töltéseket emelnek s a végleges magasságra töltik meg a mélyedést. Az egyedüli baj. hogy a töltéseket bizonyos távolságra kell helyezni a lecsapoló-árkoktól s így elég nagy területek maradnak ki a feltöltésből. Azonban ezeket az árkokat később be lehet tölteni s így a baj csak időleges. A művelet alatt a töltések felügyelete szükséges, az ülepedés után a víz levezetésekor szintén vigyázattal kell eljárni. Egy 12 ha.-os mély területnek 2 m. magasra való feltöltése átlag 8500 frankba kerül, vagyis ha.-onkint 700 frk a költség, m

s-kint 0 035 frk. A különböző magasságú feltöltések számbavételével mintegy 0Ю49 frkba kerül 1 m

3 (már tömődött állapotban mért) földanyag ráterítése a mélyhelyekre. A híg iszap megülepedése után a fölös vizet a Garonne-ba kell vezetni ; erre a czélra a töltésekbe, melyek a területeket körülveszik, két, vagy 3 helyen ürítőzsilipet készítenek. E zsilipek igen egyszerűek, durván összeácsoltak. A töltésekben vágott 05 m. széles, -kiduczolt nyílást deszkákkal zárnak el s a legfelső deszka fölött vékony rétegben ömlik át a megtisztult víz. A megtisztulás igen gyorsan megy végbe s az iszap is 10 óra alatt annyira megülepszik, hogy a víz egész tisztán bukik át a zsiliptáblán, melynek felső részét úgy igazgatják, hogy az átfolyás mindig vékony rétegben történjék. A víz levezetése váltogatva történik az egyes nyílásokon, hogy az így előállított változó irányú folyás az anyag ülepedését egyenletessé tegye. Egy kis lapátolással elérik azt, hogy a birtokrészek egyenletesen töltődnek föl. Csak, ha az anyag nehezebb, homok, vagy kavics, akkor létesül erős hordalékkúp, melyet tiszta víznek ráeresztésével igyekeznek eltüntetni. Az anyag ülepedése igen külünböző a természete szerint; 15°/

0-tól 40%-ig változik. Ezért a terület egyenletes feltöltése nehéz volna, ha egyszerre vinnők reá az összes anyagot. Ezenkívül a körülzáró töltéseknek is túlságos méretet kellene adni. Ezért két, néha 3 rétegben történik az anyagterítés. Ha az első