Vízügyi Közlemények, 1908 (24. füzet)

Mederrendező munkálatok a Vág folyó felső szakaszán

7 állandó vízhozomány nyal, s e tulajdonságuk miatt ipari kihasználás tekintetében kiváló fontosságúak s ipari értékük a jövőben csak nagyobbodni fog. A Vág vízjárásának jellemző képét nyújtja a mellékelt grafikon, mely a kralováni állami vizmércze 1903-ik évi vízállásait s a turdossini és liptóújvári csapadékmérő állomások adatait tünteti fel. Látjuk, hogy a vízállások a nyári hónapokban érik el a maximumot, a tartós esőzések idején, a mikor a tátrai hó is olvad. A tavaszi jégzajlással kapcsolatban és a késő őszi esőzések idején kisebb árhullámok vonúlnak le, a legkisebb vízállások öszszel állanak be szeptember—októberben és erős fagyok idején a téli hónapokban. Az 1903. évi árvizet, melynél nagyobb csak egy volt a XIX. század elején, tartós esőzés előzte meg, mely a talajt átáztatta s a reá kővetkező nagy csapadék július 7-én és július 10-én Turdossinban 42 mm., illetve 61 mm, Liptóújváron 56-4 mm., 2. Rözsehenger-kötés tutajon. illetve 30 mm., csaknem teljesen lefolyásra jutva, hatásában félelmetes árvizet idézett elő. A vízállás július 11-én délután 3-84- magasságban kulminált Kralovánnál és 15-én már csak 135 volt a vízállás, tehát rövid tartamú hirtelen áradás volt, a mi a hegyi folyók sajátsága. Az árvíz beltelkekben, művelés alatti területeken temérdek partrongálást okozott, új ágak létesültek és jól fejlődött mederszakaszok elzátonyosodtak, néhol, pl. Ruttkán a belsőségek is víz alá kerültek, a vasúti forgalom a pályatesten esett rongálások következtében megszakadt, s az ipari vízimüvek, műtárgyak sok kárt szenvedtek. Növelte az árvíz káros hatását az, hogy a tutajok kikötése s a farakodók helye hatóságilag rendezve nem lévén, az árvíz temérdek szálfát és tutajt sodort el az alacsonyabb rakodóhelyekröl, az úszó fák hidakon, partvédmüveken fennakadtak, a vizet megduzzasztották, a műtárgyakat megrongálták. A leírt károsodá-