Vízügyi Közlemények, 1908 (24. füzet)
A talaj fizikai sajátságai
35 próbatestet emelhetek ki, mely a viztartóképesség meghatározására vízzel kellőleg telítve van. Ha a próbatestet mind nedves állapotában, azaz a mint a vascsőből nyertük, mind 100° C.-nál kiszárítva lemérjük, a különbség azt a vízmennyiséget fogja adni, a mely 70 cm 3 földanyagban benne volt. Mint már említettük, a talajnem víztartóképességét további átszámítással nemcsak a térfogat, hanem a súly szerint is százalékokban meghatározhatjuk. * * * Minden gyakorlati gazda tudja, hogy a mezőgazdasági növények termesztése és fejlődése nagyon is függ a talaj relativ víztartalmától, szükséges tehát, hogy e viszonyt határozottan megállapítsuk és mérlegeljük. Azt is tudjuk, hogy mind a vízhiány, mind a vízböség a növénytermelésre káros. Ebben a tekintetben nem szabad egy bizonyos mértéket túllépni s ezt a határértékel a víztartóképesség «optimumának» nevezzük. Minthogy ez az optimum a talaj levegötartalmával, azaz a légtartóképességgel szorosan összefügg, e határértékről még későbben is lesz szó, ott, a hol a légtartóképességet tárgyaljuk. Nern kevésbé fontos a víztartóképesség ismerete a kultúrmérnök számára, ha rétöntözö-berendezés tervezéséről van szó. Az öntözéshez szükséges vízmennyiséget ugyanis többnyire csak nagyjából és összegezve állapítjuk meg. Csak ritkán vannak figyelemmel a talaj minőségére abban a tekintetben, hogy maga a talaj ebben, vagy abban a fekvésben mennyi vizet kíván az öntözés észszerüsége czéljából, hogy t. i. se túlsók, se túlkevés vizet . ne használjunk. Az öntöző víz mennyiségét gyakran azon a szokásos módon állapítják meg, hogy 1 litert számítanak hektáronként és'másodperczenként, holott a rétek öntözéséhez szükséges vízmennyiség kiszámítását első sorban a térfogat szerinti víztartóképességre kellene alapítani. Ha réttalajt akarunk nedvesíteni, akkor e talaj víztartóképességének és egynémely más körülménynek kell irányadónak lenni a szükséges öntözö víz megállapítására. IIa viszont megfordítva, egy bizonyos idő alatt csak bizonyos vízmennyiség áll rendelkezésre, akkor a víztartóképesség számszerű adatai alapján kiszámíthatjuk, hogy e vízmennyiséggel milyen mélységre fog a rétterület talaja átázni. Efféle számítások tagadhatatlanul jelentősek a kultúrmérnöki gyakorlatban. Az előzőkben elmondottaknál fogva a víztartóképesség meghatározása nemcsak a gazdára, hanem a kultúrmérnökre is nagyon fontos és számszerű kifejezése kétségtelenül értékes adatot szolgáltat. A talaj látszólagos tajsiílyáiiak (a tömegsúlynak) meg 11 at ározása. A látszólagos fajsúly meghatározásának leginkább akkor van jelentősége, a mikor a talaj pórusainak ürfogatát állapítjuk meg. Egyéb tekintetben a talaj tömegsúlyának ismerete a termelés szempontjából nem valami különösen értékes, mert a mezőgazdaságban a «könnyű» és «nehéz» talajokról alkotott fogalom egyáltalán nem felel meg a térfogategységhez mért nagyobb vagy kisebb súlynak. Hogy a tömegsúlynak manapság szokásos meghatározó módjára itt rámu3*
