Vízügyi Közlemények, 1908 (24. füzet)

Mederrendező munkálatok a Vág folyó felső szakaszán

10 azonban épen a legnagyobb mélységek vonalába került volna, s így költséges volta mellett még fennmaradása is bizonytalan lett volna; miért is terelömüveket alkalmaztunk (I—V.) s tövüknél a partot bizonyos hosszúságban burkoltuk, s egyúttal a terelök a sodrot is kedvezőbb irányba vitték. Az ilyen természetű munkálat már összekötő kapocs a mederrendezés s a tisztán védelemre szolgáló partvédömüvek között. A mederrendezéssel kapcsolatban álló munkálatok között a Vágón nagyfontosságúak a mederelzárások. A Vágnak különös hajlandósága van ágak létesítésére, mert az árvíz a jobbára kavicsos talajú árteret s a zátonyokat könnyen megbontja, számos ágat váj ki rajtuk a főmeder rovására (lásd a turán-szucsányi, kisolaszii és nolcsói helyszínrajzokat). Ezek az ágak nemcsak, hogy a főmeder rovására fejlődnek, hanem sokszor 5 Ruttkai Vágrendezés. Épülő mederelzárás. azért is veszélyesek, mert rajtuk a partokon túlömlö árvíz eljut távolabbi községekig, vasútvonalig s veszélyezteti őket. A fattyúágak elvágása az ágakra keresztirányú müvekkel, keresztgátakkal történt, melyeket egymástól oly távolban helyeztünk el, hogy két gát között élénkebb folyás ne keletkezhessék, s a hordalék lerakódhassék. Czélszerü ez elzáró gátak kiépítését olykép végezni, hogy az elzárások a két partról kiindulva fokozatosan történjenek ugyan, de az alább fekvő elzárások nyílásai mindig kisebbek legyenek a felsőknél, sőt a teljes elzárás is először alul következzék be. Ez eljárás előnye, hogy az elzárandó ág hamarább és jobban kavicsolódik fel, mint ha az elzárás felülről lefelé menő sorrendben történnék. Az elzárások alapja csaknem kivétel nélkül a gát hossztengelyére merőlegesen fektetett hengerekből, sőt néha két sor egymásfeletti hengerből készült, mert a gát