Vízügyi Közlemények, 1907 (23. füzet)
23. füzet
19 Т . ' j . г 202.168 X 100 ARO QRQ I. tervmodozatnal F = , _ = 1,052.958 32 X 0'6 IL « F = = 1,583.577 III. « F = 3 3t 1 2t X' 10 Q = 1,951.922 28 .7 X *J'6 IV. « г =В1у34Х1<Ю = 165210 1 82 X "'6 Az osztály számítása szerint az itt kimutatott mennyiséget egyedül a Magyarországra eső forgalom, mely különösen nagy szénben, fanemüekben, bőven fedezné ; mert azt a hajózás első éveiben már 2,300.000 tonnára lehet becsülni. Közgazdasági előnyök a Wien-en át való csatlakozással szemben. a) Egyenes haszon. Dévénytől Wien-ig a dunai hajóút hosszasága 50 km. Ezt az utat a fent tárgyalt közvetetlen csatlakozások mindenikénél megtakarítanék. A dunai szállítás egységdíját fel- és lemenetben átlag 1 fillérre számítván, ez tonnánkint 50 X 1 = 50 fillért s a fent említett 2'з millió tonna évi forgalom után 1,150.000 koronát tenne ki. A megtakarítás ennél jóval több lenne, mert a Wien-en át menő hosszabb utat mellőzvén, az itt tárgyalt csatlakozó utakon időben is nyernénk 1 napot, a mi a szállítók számára nem jelentéktelen nyereség. b) Közvetett haszon (a wien-i csatlakozásnál veszteség). Az a haszon, melyet Magyarország a Wien-en át való csatlakozással az osztrákok javára elveszítene, inkább kevésre, mint túlzottra számítva, a következő : 1. Magyarországot illető szállító-bevétel, mely 2-з millió tonna után évenkint, az egész díjegységet l-7 fillérre számítván, kitesz az angerni csatlakozásnál 2,300.000 X 30 X O'oi? = 1,173.000 koronát a gödingi « 2,300.000 X 82 X O'oi? = 3,206.200 « Ez összeg után a Wien-en át menő csatlakozásnál a magyar állam veszítené az adókat és számos ember keresetét. 2. Ha a csatlakozás Wien-en át történik, a kereskedelmi közvetítést egészen wien-i, illetőleg osztrák czégek, vállalatok ragadhatják magukhoz. Ha a kereskedelmi hasznot tonnánkint 6 koronában veszszük s a Magyarországot érdeklő forgalomból ha csak felének elvonását is számítjuk, ez évenkint lenne ^ 6 = 6,900.000 kor. и Az itt kimutatott kereskedelmi veszteségnél az állam is adókban sokat veszítene (10°/o-kal a veszteség volna évenkint 690.000 kor.). 3. Magyarországot érdekli évenkint átlagban mintegy 7660 hajórakomány, melyhez szükséges mintegy 1000 szállítóhajó, melynek beszerzési ára, vaslemezes hajókat véve, 50,000.000 koronára vehető. A vontatáshoz szükséges mintegy 35 gőzösbe a befektetés mintegy 70,000.000 kor. Vagyis felszereléssel együtt, a csatornai vontatóeszközöket és erőt nem is számítva, a hajókba befektetendő töke, ha az 1000 szállítóhajóból csak felét irjuk is Magyarország számlájára, vehető 100,000.000 koronában. Ez után adókban, fenntartásnál és vontatásnál magyar személyzet béreiben stb. a veszteséget legalább 10%-ban véve, az egész lenne évenkint 10,000.000 kor. 2*
