Vízügyi Közlemények, 1907 (23. füzet)

23. füzet

11 Évi kiadások : Töketörlesztés részlete 50 éven át: 21-820.

596^ = __ 436.412 kor. 50 Évi 3°/

0 külön kamat К = ^x

a — (1 + 2 -f . . . + x — 1)^ 333.884 « « fenntartás és kezelés 17.4 X 10.000 = ... 174.000 « Vízemelés évi üzleti költségei' 196.877 « Összesen 1,141.173 kor. Az évi kiadások fedezésére tonnakilométerenkint számítható díjegységet a fentihez hasonlóan véve, a szükséges évi forgalom lenne : „ 1,141.173 X 100 1f

io

0ßi«. t Ь = ————; =1,639.616'з tonna. l/-éX4 A csatorna közgazdasági jelentősége. Az itt tárgyalt hajózó csatorna közgazdasági jelentőségét röviden a következőkben emelhetjük ki. A csatorna nemcsak téli, hanem egyszersmind ipari és kereskedelmi kikötő czéljára is teljesen megfelel s így külön ily kikötő építését feleslegessé tenné, legalább hosszú időre. Közgazdaságilag nemcsak a székesfővárosra, hanem az egész országra nézve kiszámíthatlan hatással lenne, mert a csatorna mente ipartelepek építésére a legalkalmasabb s ezek mind a vasutakkal, mind a Dunával közvetlen kapcsolatba léphetvén, fennállásuk és fejlődésük biztosítva lenne. Az övcsatorna kihatással volna a főváros közegeszségére is s a lakosság élelmezését jelentékenyen előmozdítaná, illetőleg olcsóbbá tenné. A csatorna révén új kereskedelmi vállalatok is keletkeznének, melyek a közvagyonosodáson kívül az állami adókat is szintén jelentékenyen szaporítanák. 2. A budapest—szolnoki hajózócsatorna. (III. rajzmelléklet.) A Dunát a Tiszával Pest és Szolnok között összekötő csatorna eszméjével már Mátyás király foglalkozott. A XIX. század elején Balla Antal vármegyei földmérő készített csatornatervet, a mai budapest -czegléd—szolnoki vasút irányával csaknem egészen egyező vonalban. Pár év előtt a budapesti kultúrmérnöki hivatal készített hosszanti szelvényrajzot a szóban levő csatornáról, felhasználván a Gyáli pusztára tervezett és a Gerje folyás mentén már meglevő belvíz-csatornákat. A folyócsatornázó osztály, figyelembe véve a most említett két korábbi tervet, két vonalirányt tanulmányozott. Az egyik vonalirány Soroksárnál a Dunaágból kiindulva, a «Nagy Mocsár-ér» nevü belvízcsatorna mentén a Gyáli pusztának, innen Üllő, Vasad, Monor határán át az államvasúttól délnek 1—5 km. távolra s vele párhuzamosan Pilisig haladna a Gerje folyás völgyébe ; majd ezen tovább Alberti-Irsa, Berezel, Czegléd és Törtei határán menne a «Tetétlen» nevü csárdáig, hol elhagyván a Gerje völgyét, a GerjePerje-csatorna nyomát követné Tószegig s közelében jutna a Tiszába. A másik nyomvonal Harasztinál ágaznék ki a soroksári Dunából s onnan egyenesen menne Ráda pusztáig; majd Sári és Dabasközségek felé fordulva, Új-Hartyán éjszaki oldalán haladna Vatya pusztáig, innen F.-Dános puszta felé s Pilisnél a