Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

43 m

3-t. Árvízkor 78.000 km

2 kerül víz alá. Jelenleg az ármentesítés folyamatban van s a töltések hossza 2330 km-, magassága átlag 3-65 m. A partoknak a kisvíz alá eső részeit rözse-matráczok biztosítják, melyek hossza néha 90 m., szélessége 305 ni. A fasinák kötésére galvanizált vasdrótot, vagy rézdrótot használnak s így a matráczok folyton víz alatt lévén, nem pusztulnak el. A matráczok m

2-e lesülyesztve 336 frkba kerül; a sülyesztéshez m

3-enkint 59 kg. követ használnak. A partoknak a kisvíz fölé esö részét 1 : 3 hajlással nyesik és 0'3 m. vastagon kövei burkolják. A folyó alsó szakaszán, hol a mederben nincs kő, mesterséges betonköveket használnak a burkoláshoz ; e kövek súlya 1900 kg. a készítéskor s aztán eldarabolják a szükséghez képest. A töltések koronája 2'44 m. és lejtőjük 1 : 3-hoz hajlik. Ha a töltés 3-35 m.-nél magasabb, a száraz felöli oldalon 2'44 m.-re a korona alatt 6'1 m. széles padkával ellátott; felső része 1 : 10-hez hajlott, lejtője pedig 1 : 4-hez. Az egész töltést Bermuda-füvei gyepesítik. Rossz helyeken még erösebb a töltés. A közlekedés rajtuk tiltva van. Néhol faburkolat védi a töltést az elhabolástól. A töltések eddig 126 millió frkba kerültek, de még sok a tennivaló. A hajózást a 3 hónapi kisvíz akadályozza. De az év legnagyobb részében 4-25 m. mélység mindenütt megvan. A zátonyokon erös kotrással 2"75 m. mélységet tartanak fönn. A legújabb szerkezetű szívó kotró, az Iota óránkint 765 m

8-t kotor s ez anyagot nyomócsövek segítségével 300 m. távolságra rakja le. E kotrások csak ideiglenesen tartják meg a hajózó mélységet ; a meder összeszorítása, a mellékágak elzárása stb. adja meg a végleges segítséget. 6. A Szulina Duna-ág újabb szabályozó munkálatai. Kühl jelentése. Az 1856. évi márcz. 30-iki párisi egyezség alapján létesült Európai Dunabizottság a Dunának alsó, tengermelléki szakaszát szabályozni hivatott. E bizottság szabályozta a Szulinát, mólókat épített a torkolatánál, hosszanti töltéseket létesített e foiyóágon, valamint a Szt. György- és Kilia-ágakon, jelzőket állított a hajóút számára Brailáig és Galatz fölött Zerlinánál kotrásokat végzett. 1856-ban 2'75 m., árvízkor 2-l m. volt a Szulina bejárójánál a mélység. Az 1858—18t52-ben létesült mólók a mélységet 5-3 m-re emelték ; 1871-ben már 6-25 in. volt a mélység, mely 1895-ig megmaradt. 1893-ban elhatározták, hogy kotrással mélyítik a torkolatot. Majd a bejárót 150 m-re szűkítették és sikerült 7'3 m. mélység előidézése. Ma már több, mint 3500 tonnás hajók mehetnek be Szulina kikötőjébe. A vedres kotróhajó 968.260 frkba került s vele 1894-töl 1900-ig 1,325.223 m

3 anyagot emeltek ki. Az évi kotrás 83.000 m

3. A kotrott anyag az elszállítással együtt m

3-kmt 0'553 frkba kerül. Szivó kotrókkal tett kísérletek nem váltak be. A Szulina-ág mélysége kisvízkor 1856-ban 2'45 m. volt ; a párhuzamos müvek és kotrások segítségével 1886-ban már 4'55 m. mélységet értek el. Ettől az időtől kezdve kőburkolatokat és sarkantyúkat alkalmaztak a széles szakaszokon úgy, hogy 1900-ban már 5'41 m. volt a minimális mélység, de az év legnagyobb részében 6'í m. Ma már 2900 tonnás hajók közlekednek rajta. Az ág szélessége felülről lefelé 90 m.-röl 245 m.-re szélesedik. Átvágásokkal csökkentik a Szulina hosszát. A keresztmetszeti terület 555 m

a-tól 930 m

2-ig növekszik felülről lefelé. 3 kotró működik a mélységek fenntartásán; 1880-tól 1898-ig 16,582.310 m

3 anyagot távolítottak el az ágból.