Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

25 A kikötö-medenczéknek tágasaknak kell lenniök, hogy a jövö-menö hnjók a többi hajók zavarása nélkül végezhessék mozdulataikat. A bejáróhoz közelebb esö medenczéknek a legmélyebbeknek kell lenniök. Itt 10 m. mélység szükséges a medencze legkisebb vízállása alatt. Leggyakrabban czélszerü a medenczék egy részét kikötő mólókkal behasogatni. Ezzel megnöveljük a partvonalak hosszát. Az ily mólók közötti öblök azonban rendesen csak a kisebb hajók fölvételére szolgálnak. A kikötöpartok lehetőleg szélesek és mindenféle gépekkel, emelőkkel, vasúttal és árútárakkal fölszereltek legyenek. Nagyforgalmú kikötőkben a rakodópartoknak 100—150 m. szélességet adjunk. Az árútárak vagy közvetellen a part szélén épülnek, vagy az árútár és a partszél közt van még hely mozgó darú számára. Széles és jól fölszerelt rakodóparton 70 óra alatt 11.000 t. árút is ki lehet rakni. Az árúkat kirakásuk után megvizsgálni, osztályozni, a rendeltetésük helyére szétküldeni stb. szükséges. A hajójavítók a kikötök szükséges tartozékai. Vannak lejtök, szárazzá tehető medenczék és uszódokkok erre a czélra. A hajójavító medenczék hossza és mélysége a hajókkal növekedik s a legnagyobb hajótípus befogadására is elégségeseknek kell lenniök. A hajók megvizsgálása, újrafestése, apróbb javítások rajta, minduntalan reá utalják a hajót a javító medenczékre. A medencze küszöbe és feneke vízszintes legyen, mint a hajók feneke is újabban vízszintes. Ha mégis van egy kis hajlása a fenéknek, ez domború legyen és ne homorú, hogy a víz az ellen falak melletti árokba folyjon. Az ellenfalakat függőlegesen készítsük. A hajókat sürün duczolják ki, nehogy törésre legyenek igénybe véve. A vízszivattyúk oly erősek legyenek, hogy a medenczét velők В—4 óra alatt szárazzá lehessen tenni. A nagy óczeáni hajózáshoz szükséges kikötői építményeket czélszerü kevés számú, alkalmasan kiválasztott ponton létesíteni. Valamely ország kereskedelmi érdekeinek e konczentrált létesítmények jobban megfelelnek, mint a szétszórtak. о 0. A szabályozás hatása a folyók vízjárására s főként az árvizekre. (De l'influence des travaux de régularisation sur le régime des rivières, notamment en ce qui touche les inondations.) írta : L.-L. Vauthier. Ez értekezésben Vauthier a Párisban tartott VIII. nemzetközi hajózó kongresszusra ebben a tárgyban készült jelentésekről számol be. A mezőgazdasági, közlekedő és ipari vízhasználatok sok tekintetben megváltoztatták a természetes vízfolyásokat. Kérdés, hogy vájjon e hármas vízhasználat érdekében történt munkálatok miként befolyásolták a folyók vízjárását s főként árvizeiket? E kérdés megvitatását még az 1898. évi brüsszeli hajózó kongresszus tűzte ki az 1900-iki párisi kongresszus egyik tárgyává. 1. Bindemann a német folyók szabályozásának hatásáról számol be. 1870-tól 1880-ig a nagy német lapályon folydogáló vizeken sok munkát hajtottak végre. A közönség egy része e munkálatoknak tulajdonította, hogy nemcsak a középvizek, hanem az árvizek nivója is emelkedett. De a szabályozások hatását nehéz kimutatni, mert a száraz és nedves idöcziklusok váltakoznak s meglehet, hogy valamely vízszínemelkedés az esö bőségének s nem a szabályozó munkálatoknak tulajdonítandó. Itt csak pontos víztömegmérések döntenének; régi időből pedig ily mérések nem igen vannak.