Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

16 t behatol a hőmérsékletváltozás okozta repedésekbe, felnyomás áll elö, mi megbontja a falazat állékonyságát s nagy katasztrófák állhatnak elö, mint 1895-ben a Bouzeygát romlásakor. Ha a gát alakja olyan derékszögű háromszög, melynek csúcsa a vízszínig ér s a falazat fajsúlya 2, míg a vízé 1 és bármely magasságban vízszintes repedés létesül benne, akkor itt a felnyomás akkora lesz, mint a tal sulva s így a repedés fölötti gátdarab nem gyakorol ellenállást a víznyomásnak s fölfordul. Egy 20°-nyi hömérséklet-sülyedés egy 100 m. hosszú gátban 2 cm. rövidülést okoz, míg 20°-nyi höemelkedés m

2-enkint 200 t. hosszanti nyomást idéz elö. A hőmérséklet sülyedésével elöállanak a keresztrepedések többé-kevésbbé függőleges irányban s a nagy melegben a hosszanti nyomás a szomszédos szeletek közt vízszintes szegmentácziót okoz. Rendesen két függőleges repedés közt föllépő vízszintes repedés a katasztrófák előidézője. Ezért a gátak építőanyagában nem szabad takarékoskodnunk s a gát biztosságát legnagyobb gonddal kell elősegítenünk. A háromszögalakú gátalak helyett inkább vaskosabb trapézai akot válaszszunk, széles koronával. A gátat körívben építsük, mert ekkor a gát rugalmassága nagyobb hőmérsékleti változásokat kibír. 50—100 m.-re erös ellenfalakkal lássuk el a gátat, melyek pillérekül szolgáljanak s közöttük oly ívdarabok legyenek, melyeknek ívmagassága a húr 5-öd, vagy 8-ad része. A nagy víztartók falát czélszerü földdel borítani. Ezenkívül újabban a gátfalat függőlegesen csövezik, vagy olyformán, hogy a tulajdonképeni gátat tőle független burkolattal látják el a víz felöl, a mely burkolat csak helyenkint támaszkodik a falhoz s a burkolat és gát közötti tér mindig nyilvántartható, megfigyelhető. Újabban a falazott gát felső részén földgátat létesítenek, legalább is a gáttest feléig föléröt. Ezek után szerző ajánlja : 1. hogy a falat oly vastagra készítsük, hogy a víznyomásnak ellenálljon ; 2. hogy a gát felső részén vízhatlan feltöltést készítsünk ; 3. hogy a gát és a föld közé szűrőréteget tegyünk, mely levezető csatornával kapcsolatban az átszivárgó vizet elvezesse. így a fal fölveszi a hidrosztatikai nyomást anélkül hogy a víz a falat áztatná s benne felnyomást okozhatna. 5. A bécsi nemzetközi pályázat hajóemelőkre. (Concours international de Vienne pour un projet d'élévateur de bateaux). írta : Wilhelm. 1903 ápriljában nemzetközi pályázatot nyitottak oly hajóemelöre, mely a Duna—Odera-csatornán egy 36 m. magas nivókülönbség legyőzésére szolgál. Az 1901. évi jún. 11-iki törvény több mint 1000 km. hosszú csatornából és 400 km. csatornázott folyóból álló víziúthálózat létesítését határozta el Ausztriában. E tervezet 20 év alatt 90Э millió frk költséggel volna kiviendö. A legfontosabb csatorna a Duna—Odera, mely 276 m. hosszúságban, 205 m. magasságkülönbséget mutat. A Duna—Moldva-csatornán 534 m. esés jut 201 km. hosszúságra, vagy egy más megoldás szerint 807 m. esés egy jóval kisebb hosszúságra. A nagy magasságkülönbség a hajóemelök és hajósiklók gondolatát vetette föl megoldásul. Peslin franczia mérnök és mások a Duna—Odera-csatorna részére siklókat hoztak javaslatba, de az osztrák kormány a kamrazsilipes megoldást vette tanulmány alá. Ily módon kisült, hogy a csatorna 3'2-töl 5 m.-ig változó esésű 45 kamra-