Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,151 E czölöpök 34 cm. átmérőjűek és 10 m. hosszúak. Előbb 7-5 m. mélységig kikotorták a feneket s a czölöpök leverése után l-5 m. vastag betont öntöttek légnyomásos úton, úgy, hogy a beton teteje — 6 m.-ig ér föl. A czölöpök sarujának végpontja — 17 méterre ér le. Ha a falnyomás egyenlően oszlik el a czölöpökön, akkor a czölöpök 9 m. hosszú súrlódó felszínének minden m

2-ére 2948 kg. nyomás esik. Igaz, hogy Crahay de Franchimont (1. az Annales 1895 I. sem. kötetét) nem tart 1000 kg.-nál nagyobb nyomást megengedhetőnek a czölöpök súrlódó felszínére, de a megtett kísérletek azt mutatják, hogy oly czölöp, mely 1000 kg.-os kossal 2 m. magasságból ütve, 10 ütés után csak 4 mm.-re hatolt le. 3500 kg. nyomást is kibirt sülyedés nélkül. A légnyomásos betonöntéshez harangszekrényt használtak, mely két pontonra volt fölfüggesztve. A beton-, vagy sziklaalapra a további falazást szintén lényomásos úton készítették Nizzában. A falazást eleinte 1 m. vastag rétegekben tervezték, oly módon, hogy a búvárharang két-két állása közötti tért czementfalacskával elzárják a két végén s aztán a vizet a térből kiszivattyúzzák s a falazatot szárazban elkészítik. De mivel azt a tapasztalatot tették, hogy a víz nagy erővel tört föl az üregben és pedig magán a kész falazaton keresztül is, a szivattyúzást megszüntették és az üreget gondosan betonnal töltötték ki víz alatt. A munka folytatását ily módon végezve, az alsó falréteget később nem 1, hanem 3-5 m. vastagságban készítették s a felső két réteget 1*5 m. vastagságban. A felsőbb rétegek falazásakor a búvárharang egy része kiért a vízből, mi nagy szél idején alkalmatlan volt. Ilyenkor megszüntették a munkát s a harangot kiemelték a falazatról. A légnyomásos építkezés alatt a viharok nem okoztak lényeges kárt, mert a nagyobb viharok alkalmával a munkát megszüntették. A cannes-i partfal műkövekből készült, a rendes eljárás szerint. A műkövek hézagai az alsó két sorban egymás fölé esnek, épen így a felső két sorban is, de az alsó két és felső két sor hézagai egy fél kövastagságnyira el vannak tolva egymástól. Mind a cannes-i, mind a nizzai partfal mögött köhányást létesítettek a száraz felöl. E köhányás arra szolgált, hegy a folyós, iszapos föld nyomását kisebbítsék. Valóban a köhányásnak állékonysági szöge nagyobb lévén, mint az iszapos földnek, ez utóbbi nyomásából fölvesz egy részt. A nizzai partfal 924.885 05 frankba, a cannes-i 913.838-69 frba került. A légnyomásos fal m

s-e 23'56 frkba, a mesterséges kövekből készült fal m

s-e 18-58 frkba került. Hogy a légnyomásos falazás oly olcsó (régebben 120—140 frkot, a legolcsóbb müveknél 70 frkot fizettek m

3-ért), abban leli magyarázatát, hogy a szekrény vasfalából mi sem maradt a vízben és hogy az építkezés kedvező körülmények közt, aránylag csöndes és nem nagyon mély vízben történt. A légnyomásos falépítés ajánlatosabb, mint a műköves épités, mert itt a kövek nem fekszenek jól, könnyebben megvetödik a fal, a kövek rendetlenül helyeződnek el, és rendesen több anyag is kell hozzájuk, mert a faltestet épnégyszögben épitik, míg a légnyomásos falazásnál fönt elkeskenyítik úgy, hogy a fal folyómétere a kétféle építömód alkalmazásával körülbelül egyenlő összegbe kerül, de a légnyomásos fal jobb s ezért ajánlatosabb.