Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,105 a fenék alá anélkül, hogy a birós sziklát elérték volna. Mivel az előirányzat erre a mélységre történt, a vállalkozó nem akarta tovább folytatni a munkát. Időközben a víz föláradt s a pillért nem falazhatták a vízszín fölé a vasköpeny védelme alatt, hanem csak a vasköpenyt toldották ki úgy, l.ogv a víz fölé érjen. A pillér lehajtása csak két év múlva történt meg. A falazatot a köpenyben 6 m. magas víz borította. A szondázások pedig kimutatták, hogy még körülbelül 2 m.-re kell a pillért sülyeszteni, hogy sziklát érjen. Mindenekelőtt azonban a köpeny belsejében a falazatot kellett fölhozni a vízszín fölé. Erre a czélra buvárharangféle készüléket szerkesztettek a vasköpeny fölé s védelme alatt a vizet kiszivattyúzták a falazatról s aztán a falazatot elkészítették. Midőn ez megvolt, akkor rendes légnyomásos úton sülyesztették a pillért a kellő mélységre. b) Az egy- és kétvezetékü városi csatornázó rendszerek jó és rossz oldala. írta : Debauve. Ez értekezés Imbeaux-пгк az 1903. évi brüsszeli közegészségügyi kongresszusra írt jelentését ismerteti. A városok területéről kétféle vizet kell levezetni : 1. a házi és gyári vizeket, melyek erősen piszkosak, kis és állandó mennyiségűek, ezek gyors levezetése szükséges ; 2. az esővizeket, melyek igen változók s néha nagyon jelentékeny mennyiségűek, kevésbbé szennyezettek, s melyek a talaj felszínén is maradhatnak hosszabb-rövidebb ideig. Ezért vannak a kétféle vízre berendezett 1. kettős vezetékű, 2. egységes és 3. vegyes rendszerű csatornák. Egyetlen rendszer szerint sem lehet a záporesők vizét (mely Párisban 52 mm. egy félóra alatt, Zürichben 76 mm. 10 perez alatt, Brüsszelben 113 mm. 3 óra alatt, stb.) a föld alatt tovavezetni, vagy mesterséges úton megtisztítani. E nagy víztömegeket a lehető leggyorsabban valamely befogadó folyóba kell ömleszteni. Az egyvezetékes rendszer erre a czélra vészkiömlöket, árapasztó nyílásokat alkalmaz. A szétválasztó rendszer pedig szintén, emeletekben elhelyezett kiömlö csatornákat létesít a befogadó folyóra merőlegesen. A vegyes rendszer szintén, de a kisebb esők és a nagy záporok kezdeti vízmennyiségét a házi vizekkel együtt vezeti le. Melyik a legjobb rendszer? 1887-ben Durand-Claye azt állította, hogy az esővíz az utczai piszoktól éppen olyan fertőzött, mint a házi víz s ezért nincs sok értelme a szétválasztó rendszernek, de Karlsruhéban heves ellenzésre talált a Durand-Claye állítása. És valóban a nagy záporok vize nincs annyira fertőzve patogén mikrobákkal, mint a házi víz Ami az egyvezetékes rendszer árapasztóit illeti, ezekről azt állították, hogy csak akkor működnek, midőn már a fertőzött víz nagy része levonult, midőn az utczák szennye már bejutott a csatornába. Azonban kimutatható, hogy a csirák maximuma a vízmennyiség maximumakor jelentkezik. Azonkívül az árapasztó magas vízálláskor, tehát nagy sebességkor működvén, több lebegő anyagot ragad tova, mint a kisvíz. Azt is tekintetbe kell venni még a dolog elbírálásakor, hogy árvíz idején a folyó több szennyet fogadhat be, mint kisvízkor. Imbeaux összevetve a fölhúzottakat, ebből a szempontból a vegyes rendszert tartja czélszerünek, mely a házi víz levezetésére szolgáló csatornába ömleszti a közönséges esők, utczai öntözések levét s a nagy gyűjtőcsatornákba csak a záporesők vizét engedi be. A szétválasztó rendszer jóformán a vízvezeték vizét vezeti le ; ha 150 1. vízfogyasztást számítunk naponkint és fejenkint és föltételezzük, hogy 1 ha.-on 500 lakos él, akkor ha.-onkint és mperczenkint 2 1. vizet kapunk. A vegyes rendszerben még 2 mm. óránkénti esőt kell számításba vennünk, melynek 60®/o-a kerül a csa-