Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
XIV. Fejezet. Hang-csou öböl özönárja
12 Sokkal jobban érdekelt engem hivatásomnál fogva, maga az a természettünemény, hogy miképen jár a folyó vize, miképen fordul meg a kifelé való áramlás visszafolyássá stb. A tanulmányoknak azután meglepő eredménye lett, amely hálásan megfizette fáradságomat s azt a kis tüdögyuladást, amelyet a kora tavaszi változékony időben szereztem egy kellemetlen inczidens alkalmával. Közvetlen a város előtt ugyanis olyan nagy a forgalom, hogy ott lehetetlen privát embernek a folyón dolgozni. Fel kellett mennem az erre a czélra bérelt khinai házhajóval a város fölé, oda, ahol már a khinai hajók sem kötnek ki. A khinai hajók kikötő helyén ugyanis egymás hegyén-hátán tolong a sok vitorlás, evezős hajó, azok között lehetetlenség volna bármiféle munkába belekapni. A khinai hajók kikötőjén alul pedig a nagy tengeri gőzösök járnak, amelyeknek mozgását nem lehet fenntartani. Kevés idő és kevés anyagi eszköz állván rendelkezésemre, a mérést csak nagyon tökéletlenül végezhettem. A víz járása rendkívül változatos, mert 1. a keresztmetszet minden pontján más és más a kiáramlás és beáramlás sebessége közötti viszony; 2. más és más a két ellentett irányú áram abszolút középsebessége; 3. más és más a keresztszelvény ugyanazon pontján is a vízjárás a folyó vízállása szerint; 4. más és más ugyanazon helyen, ugyanazon vízállás mellett is a víz járása áradó és apadó vízzel. 5. A folyam ugyanolyan körülményei között, ugyanazon a helyen mindennap mások és mások az észlelhető tünemények a dagály és apály járásának mindennap észlelhető különbségénél fogva, amely tudjuk, hogy annál nagyobb, minél magasabb szélesség alatt fekszik az illető hely, de ez a mérték is változik a Hold és a Nap deklinácziójával. 6. Végül a dagály és apály abszolút magasságának egyéb változásai szintén megmásítják a vízjárást. Mindezek a körülmények olyan komplikálttá teszik a vízjárást, hogy annak alapos tanulmányozására még sokkal több idő kell, mint közönséges folyómedrekben Annál kevesebb reményem lehetett tehát a munka tökéletes végzésére, hanem erről teljesen lemondva, csak tájékozásokat óhajtottam szerezni. A m. kir. Földmívelésügyi Ministerium Vízrajzi osztályából kikölcsönzött, elektromos kapcsolású szárnynyal szereltem fel egyszerű khinai házhajómat s első dolgom volt a folyónak 1/ s szélességében a balpart felé felállani és a mérést minden további tétovázás nélkül reggeltől estig folytatni. A szárnyat közel a víz színében tartva, mintegy 20 cm. mélyen, hogy a sikérjáratu hajótest okozta rendetlenségek ne zavarjanak, 1898. februárius hó 25.-én, pénteken délután 2 órakor megkezdtem az észlelést. A jól felszerelt szárny drótkötélen, kis daruról függött le, mintegy 80 kgm.-os sulylyal megterhelve. Azt a száraz elemet, amelyet szintén a Vízrajzi Osztály szívességéből vittem ki még 1896-ban, nem lehetett már használni, de szerencsére Sang-haiban jó Leclanché-elemeket kaphattam. Keresztény khinai hajósgazdám nagy gaudiumára aztán 2 óra 52 perczkor megcsöndült a házhajó kis szobájának falán a csengetyü s eleinte mintegy 40 másodperczenként szorgalmasan ismételte. A hajó egy macskára volt kihorgonyozva, hogy az áram megfordulását azonnal érezhessük. Ekkor a víz a folyamon fölfelé folyt mintegy 54 cm/sec. sebességgel. Délután 5 óra tájban igen menetelesen és lassan megállt.
