Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XI. Fejezet. Szabályozás a Jang-cze-kiang völgyében

73 lábához földből épített kis medenczébe (A), majd innen lendítő vödrökkel a töltés oldalán álló, állványra támaszkodó gyékény-tartóra (B), amelyről ismét a gáton keresztül ásott nyíláson át (C) folyik be az iszap a trágyázandó rizsföldre (D). (25. ábra.) Persze az ilyen meggyengített helyeken könnyen megtámadja a hullámzás a gátat. A megtámadott helyek védelmére legegyszerűbben gyékényeket használnak. Evégből minden falu mellett garmadaszámra áll a gyékény-ponyva, amely sokkal erösebb, mint a mi gyékény takarónk, sürü fonású, vastag, kemény szálú takarók ezek, amelyek igen jó szolgálatot tesznek erős hullámverésben. A nan-lingi folyó nyugati partjait véges-végig betakarták gyékénynyel, valami 10 kilométer hosszúságban, amikor arra jártaméért erős délkeleti szél vert jókora hullámokat a széles ártéren. Néhány karóval egyszerűen leszegezik őket, nem nagy mélységben a víz alatt, meg a gát koronáján. Ugyanilyen gyékényeket használnak a gátak szivárgásának megakadályozására a következő módon (26. ábra): A szivárgó hely körül, az árvíz felöli oldalon sűrűn bambuszdorongokat vernek be (a). Ezeknek a tetejét szalma-kötelekkel (d) hozzá kötözik a gát koronájába vert két czövekhez (e). Ezt a két 24. ábra. A Sang-ji-kiang megrogyott árvízgátjának szelvénye. 26. ábra. Az árvízgátak szivárgásának megakadályozása. 25. ábra. Az iszap átemelése az árvízgáton keresztül. 23. ábra. A Sang-ji-kiang torkolati szakasza.