Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
VII. Fejezet. A Hoang-ho vízrajzi természete
12 1868-ban a jung-czö-hsziéni gát, éppen ott ? ahol a folyó elhagyja a hegyek tövét és kijut a nagy alföldre, váratlanul elszakadt s a víz 6 kerületet öntött el. Az elzárásra szolgáló hatalmas építményeket a kővetkező esztendőben megint elvitte a víz, pedig a mü 600,000 angol fontba került. Habár ez az árvíz is százezrek életébe került, városokat és falvakat pusztított el, még sem lehet hasonlítani az 1887-iki katasztrófához, amikor szintén ezen a tájon szakadt át a gát s 1.942,400 hektár területet teljesen tönkre tett, s általában 3.107,850 hektárnyi területen pusztított. Megszámlálhatatlan embertömeg pusztult el az árvízben, de még nagyobb azoknak a száma, akik mindenüket oda vesztették.* 1888-ban a folyó ezen a gátszakadáson keresztül még mindig a Sá-hoba és ezzel a Huai-hoba öntött vizet. Kai-föng-futól délnyugatra, mintegy 40 km. távolságban találtam meg ennek a lefolyásnak hajdani medrét. Széles, homokos mélyedés volt ez, amelyben átutazásom alkalmával (1898 jan. 16.) csak a kis Ku-lu-ho patak kevés vize csergedezett. A nedves, mocsaras mélyedést benőtte a mocsári növényzet, messziről azt hittem, hogy valami tőzeges láp lesz, csak aztán lepett meg a durva homok, amiből a feneke yan. A völgyület sikér, szélessége talán egy jó kilométer, de nagyon rendetlen. Köröskörül futóhomok borítja a gyéren kultivált területet. Ezen a fattyú folyamágon a hatvanas évek elején hajókkal is jártak fel, a Jang-cze-kiang torkolatától a Hoanghoba, de az 1869-iki árvíz után elkezdték javítani s 1870 februárius hónapjára sikerült is a szakadást elzárni.* Újra kitört azonban a folyam s a nyolczvanas években ismét tetemes vízmennyiség jutott erre a Huai-hoba, onnan meg a tengerbe. VII. FEJEZET. A Hoang-ho vízrajzi természete. Megismertük most már a folyó egész hosszán a folyamvidék természetét, láttuk, hogy alsó szakasza nem folyik állandó mederben s így azt az egész területet, amelyen a folyam alsó szakasza jár, az ö birodalmához, vízvidékéhez kell soroznunk, noha onnan egy csepp víz sem jut magasra feltöltődött medrébe, a gátak közéTekintsünk már most végig az egész folyón, és amennyire a gyér adatok alapján lehetséges, próbáljuk meg annak egyes szakaszait vízrajzi szempontból bírálat alá venni. A folyam esését csak azoknak a magasságméréseknek alapján állapíthatjuk meg, amelyeket bátor utazóink hajtottak végre, legnagyobb részt közelítő módon, aneroiddal, vagy forráshömérövel, utazás közben. Különösen Rockhill az ö első és második útján, azután a Széchenyi-expediczió,. Prsevalszkij és Richthofen mérései folytán ismerünk, sajnos, csak nagyon kevés magasságot. Ezeket a torkolattól való távolsággal együtt a következő táblázatban foglalom össze. * Fijnje v. Salverda i. h. p. 53. * N. Elias id. h. p. 23.
