Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

VI. Fejezet. A Hoang-ho alsó szakaszának helyzetváltozásai

12 töltve. Egv házon azt látta, hogy annak az ajtaján a szemöldökfát mind följebb és följebb emelték, hogy lépést tartsanak a talaj folytonos emelkedésével. Ezeknek a házaknak a lakói szerencsésen kiállották az első év árvizét s az árvíz elvonulása után csodálkozva látták, hogy a külső térszín, de még a szoba feneke is tetemesen emelkedett. Ekkor teték fel először a szemöldökfát. Azután jött a második árvíz. A talaj még jobban emelkedett, a szemöldökfát újra emelni kellett, különben a lakók nem fértek volna be. A harmadik árvíz után lakhatatlan lett a viskó s gazdája elhagyta. Egész városok romjait lehet látni, teljesen betemetve a folyó hordalékával: a házaknak csak a teteje látszik ki. Magam is csodálkozva láttam ilyenféle dolgokat a folyótól északra is, délre is, Vei-huai-fu és Kai-föng-fu között. A legelső, ami feltűnt, régi síremlék volt, a Hoang-ho északi gátainak közelében (8. ábra). A khinai emlékek nagy része hatalmas, köböl faragott teknősbéka, amely az örökkévalóság jele s márvány emléktáblát hord a hátán. Ez az emlék, amelyről szólok, el volt temetve egész a teknős hátáig, csak a tábla látszott ki a földből. Köröskörül végtelen síkság, fátlan terület, olyan egyenes, mint a víz színe; az emlék körül semmiféle felhalmozás, söt részben kiásták a földből. Korát, az elmosódott felirás alapján nem tudtam megállapítani, de felállítása óta ezen a helyen a térszín legalább egy méterrel töltődött fel. Kai-föng-fu egyike a legnagyobb khinai városoknak. Környéke teljesen puszta homoksivatag s a város ép és új színezetű falai feketén emelkednek ki a kopár homokterületen. Néhány rongyos, apró épületen kívül a városnak nincs külvárosa, mert azt az árvizek elpusztítanák. Van ugyan a városnak körgátja, amely nagy távolságban veszi körül, de ez legnagyobbrészt csak homokból van s aligha teljesíti hivatását. A város legbiztosabb árvízgátjai a hatalmas falak, amelyeket éppen ebből a czélból rendkívül jókarban tartanak. Ez az oka aztán, hogy a város valóságos gödörben fekszik. Amikor a városba bementem, csodálkozva láttam, hogy milyen nagy lejtön kell lemenni bele, de a mandarin panasza, hogy minden kis esö vízzel tölti meg a várost, győzött meg róla, hogy az árvíz töltötte fel a város környékét, míg a belső terület nem emelkedett. A mandarin állítása szerint a mai falak a régiek tetejébe épültek, mert a régi falakból már alig látszott ki valami a kíilsö térszín fölé. A környező egész terület feltöltése miatt lehetetlen a városból a vizet levezetni. Hasonló mélységben fekszik Vei-csuann-hszién is, becsülésem szerint mintegy 2 m. mélyen a külső térszín alatt. Sajnos, hogy mind a két helységben a nép roppant ellenséges magaviselete megakadályozta a részletes tanulmányt. Kai-föng-futól délre régi kis kápolnát találtam, amely az ajtó közepéig el volt temetve. Nagy részt kiásták, hogy bele lehessen jutni. Ezt is teljes síkság vette körül (9. ábra). A leásás helyén jól lehet látni a körülbelü 1/

2 méter vastag rétegeket, amelyeket egymástól humuszos, tőzeges rétegecskék választottak el. Ezekben a rétegecskékben a növényrészek még felismerhetően épek voltak, tanúsítva azt, hogy a lerakódások egészen újak. Ilii Iii 8. ábra. Félig eltemetett emlékkő a Hoang-ho árterén.