Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

V. Fejezet. A Hoang-ho

12 önműködő. A vályúból a vizet a mi bolgár kertészeink árkaihoz hasonló barázdákon vezetik szét. Északra Lan-csou-futól szintén öntözik a földeket, de nem a Hoang-ho vízével, hanem igen mély (50—60 m.) kutakból emelik ki a sós vizet

1, de a patakokat is felhasználják, sőt cziszternákat is építenek, amelyekben az esővíz összegyűl. Lan-csou-fu alatt a folyó keskeny szurdokba lép, amelyet Littledale és neje Ázsián keresztül tett utazásuk alkalmával végig bejártak.

2 Rendkívül sebesen, sellők között rohan tova a folyó függőleges sziklafalak között, egy helyen nem több, mint 20 angol vardnyira (?) szorulva össze. Járnak ugyan rajta itt már tutaj féle alkotmányok, de csak lefelé és ezer veszedelem között. Amint azonban a folyó Csung-vei helységnél kiér a szurdokból, azonnal pusztai területre lép. Miután a folyó itt egy darabra keletre fordúlt, jobbpartját még magas hegyek kisérik, de balpartján már a homokos puszták terülnek el. 7. ábra. Vízemelő kerék Lan-csou-fu mellett. Hegyeknek lászik ugyan a folyóról a völgy balparti szegélye is, de az nem más, mint a magasan fekvő Tingeri homoksivatag pereme a Hoang-ho mélyedése felett. Bár elég széles itt a Hoang-ho völgye, mégis a folyó mintegy 50 m. mély árokba vágódott bele, amelynek partjain Rockhill a legmagasabb vízállás nyomait, az akkori alacsony víz felett 10 lábra, tehát 3—4 méterre becsülte

3. Fontos adat ez, mert azt mutatja, hogy a folyó még itten alpesi jellegű s hogy vízgyűjtő területén a csapadék extrémái nem nagyon különböznek, vagy legalább nem jutnak gyorsan lefolyásra. De meglehet az is, hogy a Lan-csou-fu alatti rendkívül keskeny szurdok tartja vissza annyira a hirtelen árvizeket, hogy azok Gsungveinél már csak csekély, de hosszantartó duzzadással ömlenek le. Kétségtelenül, része van a folyó nagy esésének is abban, hogy a vízjáték ilyen csekély. 1 Rockhill: Mongolia and Tibet, p. 53—54. - Littledale: A journey across Central Asia. The Geographical Journal 1894. p. 445, 8 Id. h. p. 50.