Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

IV. Fejezet. A khinai nagy alföld

12 A löszös területek egészen egyenes rónáján olyan sürüen vannak a falvak, hogy sehol sem lehet a láthatárt megpillantani, azaz sehol sem lehet olyan messze ellátni, hogy nem tudnánk megmondani, hogy mit látunk. Amíg a mezőkön egyetlen szál fa sem fogja el a nap sugarait a gabonaföldekröl, a faluk szélén sürün vannak a faültetvények, a falvakat pedig valóságos lombsátor takarja. Olyan tiszta, rendes falvakat, mint a khinai nagy alföld falvai, alig lehet másutt látni. Miután marhatenyésztés nincs, az udvarokon, utczákon kevés a piszok, hisz minden állati hulladékot azonnal nagy gonddal takarítanak össze, hogy legyen némi trágyájuk. Különösen az országúton egész kis csaták folynak az utasok állatai által elhullatott szemétért. Hasonlóképen az emberi foekáliákat is felhasználják trágyázásra s e végből nagy cserépkádakban gyűjtik össze. Nálunk faluhelyen mindenki igyekszik szabadulni a saját udvarán összegyűlő emberi foekáliáktól, a khinai nagy alföldön, sőt egész Khinában nagy gonddal gyűjtik össze, és tekintélyes értéket képviselnek. Az utczai árnyékszékek kérdése is meg van ezzel oldva, mert minden parasztgazda lehető kényelemmel igyekezik az utczára néző helyiséget építeni, hogy az utasokat mintegy oda csábítsa. A kemény sziklaterraszok, vagy tengeri, vagy édesvízi régibb képződményekből épült terraszok kulturája közel sem olyan dús, mint a lösz-platóké. Nem is olyan jó termőföld, mint a lösz, kivéve, ha nem valami laza anyag, vagy homokos képződmény. Délen a Huai-ho vidékén a homokos és löszös területek helyett ismét inondácziós, árvizes területek, óriási, időszakos tavak vannak. Télen jártam ott, tehál a legszárazabb évszakban, akkor nem fedte ezeket a laposokat víz, de tőzeges földjét egyáltalában nem mívelték s egyetlen fa, vagy bokor sem zavarta a horizon végtelen egyenességét. Pedig messze elláthattam, mert Sui-ping-hszién vidékén az út magas terraszokon jár, amelyek éppen itt végződnek kelet felé. Óriási területet beláthattam, de semmi sem zavarta a kopár terület ijesztő feketés-barna talaját. Még fü sem igen nő ezen a területen (Ju-ning-fu, Csönn-csou-fu és Jing-csou-fu között), s a kép rettenetes vigasztalansága nagyon emlékeztet a Pei-ho torkolata körüli vidékre. Ahol alkalmam volt a Huai-ho folyót láthatni (Hszin-jang-csou-tól éjszakra), ott éppen olyan, mint a Pei-ho felső folyása. Roppant széles árterét tiszta homok borítja, a folyón pedig a kocsik át tudtak gázolni. Hogy mennyire különböző a kétféle alföldi tájkép, a löszös és homokos területek közül, két részletet választottam ki. Az egyik (2. ábra) Linn-jinn-hszién vidéke Honan tartományban (33° 45' éjsz. szélesség, 114° kel. hosszúság Greenw.), amely egyike a legáldottabb löszterületeknek. A második (3. ábra) Sá-ho-hszién vidéke Gsi-liben (37° éjsz. szélesség, 114° 40' kel. hossz. Gr.). Itt jön ki a kis Sá-ho (Homokfolvó) a hegyekből s ennek partján épült Sá-ho-hszién városa. Köröskörül többékevésbbé kötött homok, de a folyó ártere öVa km. széles, ami tiszta, barkhánokba vert futóhomok. Maga a folyó pedig abban az időben nem volt sehol. A kis homoksivatag déli szélén ugyan volt valami mederszerü, homokos mélyedés, de ebben csak éppen nedvesebb volt a homok, mint egyebütt. Térképünk délkeleti szögletén durva kavicsot is találtam, de aztán délebbre megszűnik a futóhomok s lösz kezdődik. Északra a futóhomok felterjed majdnem egészen Sun-tö-fuig. Ez az egész terület a Sá-ho törmelékkúpja.