Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XIV. Fejezet. Hang-csou öböl özönárja

12 kot elárasztotta a víz. Andersen kapitány a «Ping-ching» hajóról szintén emlékezik a dologra s úgy hiszi, hogy a hullám magassága 7 m. volt.» Látjuk ebből a leírásból, hogy megtörténhetik Sang-hai kikötőjében is ilyen váratlan katasztrófa, de azt is látjuk,, hogy milyen végzetes lehet a kikötőben tanyázó apróbb hajókra nézve. Pedig nem kell hozzá más, csak ügyetlen szabályozás, amely megnöveli a dagályhullám késleltetését s mindennapos lesz ez a kellemetlen tünemény. Erre figyelmeztettem is a sang-haii kereskedelmi kamarát. Láttam a közzétett tervek között olyant is, amelynek kivitele feltétlenül az özönárt vonná maga után. Egész pompájában fejlődik azonban ki ez a tünemény a Hang-csou öbölben. Aki Hai-ning-csou pagodájától a folyóra tekint, az a következőket észlelheti. 48. ábra. Szabályos álló hullámok a Czien-tang-kiang torkolatában apály idején. Apály idején a folyó édes vize rendkívül nagy sebességgel ömlik kifelé. Oly sebesen, hogy a víz felszínén szabályos álló hullámok keletkeznek (48. ábra). A víz felszínén keletkezett szabályos, egyhelyben álló hullámok a folyó medrének csak egy részét foglalják el. A parttól körülbelül 75—80 m. távolságban kezdődik ez a sáv és szélessége mintegy 320 m. Azontúl sima víz látszik s csak igen nagy messzeségben alacsony partok, az a széles homokiapály, amelyről az előbbi fejezetben szóltam. Amikor elkövetkezik a dagály ideje, távol a keleti látóhatáron, ahol nyilt tengerre esik a kilátás, fehér csík tűnik fel a horizon vonalán s a távoli menydörgés tompa moraja lesz hallható. Nagyon emlékeztet ez a moraj arra a zúgásra amikor dunaparti szobám nyitott ablakán, csendes éjjelen behallatszott az összekötő hídon keresztül haladó tehervonat robogása. Noha a tünemény rettentő sebességgel közeledik, jókora utat kell megtennie s így megtart egy darabig, míg határozott formát kezd ölteni. Vízügyi Közlemények. XXI.