Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

92 kormány a szolgálatában álló Bitter*) franczia főmérnököt bízta meg a tervek vizsgálatával. A javaslat szerint oly helyeken, hol nincs elegendő vízmélység, 60 m. fenékszélességü és 1*7 m. kisvíz alatti mélységű csatornát tervez. Az osztrák és magyar kormány 2 0 m. mélységet javasolt, de a török kormány Г7 m.-t elégségesnek mondott. A csatornát áthághatlan töltésekkel létesítik ott, ahol szükséges. A nagy sebességű helyeken külön göz-vontató berendezés szükséges. A költségek 12—15 millióra előirányzottak s a két állam viseli. A 142 km. hosszú báziás—turnuszeverini szakaszon az átkelés személyenként 2*5, tonnákint 2 frankban van előirányozva. A zuhatagok és najózó akadályok következő szakaszokban vannak elhelyezkedve : 1. Stenka, 2. Kozla-Dojke, 3. Izlasz, Tachtalia, Greben, Yranye, Szvinicza-Milanovácz csoport, 4. Jucz, 5. Vaskapu. Mindezen helyeken a tervezet nyílt csatornákat javasol. Ritter a csatornatöltések meghághatlanságát kifogásolja a tervezetben és a töltéseket falazatból óhajtja megkészíttetni. A mesterséges vontatás két helyen szükséges: a Kozla-Dojke,Izlasz, Tachtalia, Greben, Jucz csoportnál 36'6 km. hosszúságban és a Vaskapunál 3 km. hosszúságban. A vontatás berendezése 513,000 frkba kerülne. Az összes befektetés 12.913,000 frkra van előirányozva; az évi teher (amortizáció és fönntartás) 1.035,000 frkra rúgna s ezzel szemben mintegy 880,000 frank bevétel állana. A zuhatagok ipari kihasználásának eszméje is felmerült, főként a vontatáshoz szükséges energia termelése tekintetében. Ritter a megoldások módozatai között, melyekkel a sebességet csökkenteni lehet, fölhozza a kamrazsilipet, az árvízi csatornát, mely nem mély s melyben nagyvízkor elég csöndes víz található föl s az úszó csatornát, mely a vízszinével együtt emelkedik anélkül, hogy a mélysége változnék. b) Adana tartomány (Ázsiai Törökország) műszaki szempontból. Rövid leírása a tartomány geológiai, hidrológiai viszonyainak. 26. A Szajna vizének megtisztítása. (Assainissement de la Seine.) Alfred Durand-Claye jelentése. 1874-ben a franczia közmunkaminiszter bizottságot küldött ki a csatorna vizével megfertőzött Szajna tisztításának tanulmányozása czéljából. A bizottsági jelentés megirója Durand-Glaye volt. A bizottság mindenekelőtt konstatálta a Páris alatti Szajnaszakasz tisztátalanságát. Az Asniéres-hid alatt az addig tiszta, homokos medrü folyó képe egyszerre megváltozik. A főgyűjtő fekete leve a jobb parttól kiindulva a folyót félszélességében befösti; a vizén ürülék és állati maradványok, főzelék-részek és dugók úszkálnak; a jobbpart mellett vastag, bűzös szürke iszap rakódik le ; ez iszapréteg a folyó közepéig húzódik, belőle a vízfelszínre buborékok szállnak, melyeknek nagysága nyáron 1—1-5 m-t is kitesz. E nagy buborékok fölvetik a rothadó sárt a folyó felszínére. Semmiféle lény, sem bal, sem fű nem él meg a folyó jobboldali részén. A víz csak Saint-Denis táján kezd kissé tisztább lenni, hol azonban a függő *) Ugyanaz a Ritter, kinek hidrográdjait a magyar vízrajzi osztály alkalmazta a vízjelzésnél. ' ' B.