Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

89 az Irravaddin eszközölt mérések pontosabbak a Mississippin eszközölteknél, mert Gordon a két úszót igen vékony _szállal kötötte össze. így míg Humphreys és Abbot azt tapasztalták, hogy a v = c1/rJ képletben а с majdnem kizárólag az eséstől J-töl függ ; addig Gordon az európai mérésekkel egybehangzóan az R-rel találta összefüggésben levőnek. Azonkívül tapasztalták azt is, hogy ugyanazon függőlegesben a legnagyobb és legkisebb sebesség közötti különbség Y—v

x (hol V a max. seb. és v

x a fenékseb.) 1 1 a mesterséges csatornáknál — Y és V között változik a meder érdessége szerint ; a természetes vízfolyásoknál körülbelül V. És tapasztalták azt is, hogy e külöbnség nem változik akkor sem, ha a max. V sebesség nem a felszínen, hanem a felszín alatt áll elö. Ily esetben a parabola paramétere megnő az extrém sebességek különbségének változása nélkül s a mérések nyújtotta eredmények és a parabolának (

X a\

2 j—-1 -tal fölvett egyenlete igen jól egybevág, vagyis a hipotézis helyessége elfogadható. 20. Hídpillér helyreállítása Mussidanbaii. (Reconstruction d'une pile de pont à Mussidan.) írta : Lechalas. Kapcsolatban az «Annales» 1874. évi folyamában leírt alapozó móddal, Lechalas fölemlíti, hogy a mussidani hid pillérjét is úgy állították helyre, hogy a régi pillér törmelékén és falazatán keresztül a leverendő czölöpök számára talaj fúróval lyukat ütöttek át. A fúrást vascsövekben végezték s a fúrt anyagot kivették a csövekből. 21. Belgrand könyve a «Római vízvezetékek»-ről. («Les aqueducs romains» par M. Belgrand.) írta: Malêziéux-. Abból az alkalomból, hogy Páris városa ellátására ugyanazoknak a forrásoknak vizét akarják bevezetni, melyek valamikor Sens római város vízszükségletét fedezték, Belgrand részletes tanulmány alá fogta a régi római vízvezetékeket s tanulmányozta Egyiptom vizimüveit is, melyek azonban nem szolgáltak a városok ellátására. Kutatásait könyvben adta ki. Egyiptomban azért nem építettek vízvezetéket, mert nem tudtak oly csekély esésű csatornát létesíteni, melyben iszaplerakodás ne történjék. Mihelyt pedig elegendő esést adtak volna a csatornának, akkor a Nilus alsó 922 km-es szakaszának esését közelítették meg és így a csatornával nem tudtak volna a Nílusénál magasabb vízszint előállítani. A Tiber balpartján, 7 halmon épült Róma vízvezeték dolgában igen szép építményeket készített. Alapítása után a 442. esztendőben kezdték építeni vízvezetékeit, melyeknek száma Frontinus (40—106 Kr. u.) alatt 9 volt. A vezetékeknek összes hosszúsága 437 km. A víz egy részét a folyók, más részét bövizü források szolgál-