Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

9 vezet. De a Loire-nak a minimális vízállása igen ritka s akkor is csak rövid ideig tartó ; néha leszáll 6 m

3 alá, s egyszer 3*92 in

3-t is észleltek. Rendes vízhozománya a Loire-nak a vízkivételnél 12 m

3. A csatorna minimális vízszállítmányát 5 m

3-re tervezték ; e vízmennyiség 10,000 h. rét öntözésére elég, számítván a rét h.-jának egyszeri megöntözésére 0Ю6 m. magas vízréteget, vagyis mperczenkint 0 5 lit. Több vizet igénylő kultui'át is föltételezve, az öntözhető terület nagysága 8000 h.-ra tehető. 1870-ig Francziaország nevezetesebb öntöző csatornái 56'56 m

3-t szállítottak mp.-kint, az öntözött terület nagysága 59.900 h. volt s így h.-onkint és mperczenkint 0-944 m

3 jutott. E csatornák közül legjelentékenyebbek a Robine de Narbonne 10 m

3, a Canal des Alpines 12 m

3 emésztéssel. Itáliában a nagyobb öntöző csatornák 24720 m

3-t szállítottak ez időben s az öntözött terület nagysága 213,00 » h.-t tett ki; egy h.-ra 1-160 m

3 jutott mperczenkint. Nadault de Buffon szerint az összes francziaországi öntözések 100,000 h. terjedelműek ; Piemontban és Lombardiában pedig 430,000 h. az öntözött terület. Általában Itália sokkal előbb állott mind az öntözés kiterjedése, mind az öntöző víz h.-kénti bősége tekintetében. Itália főbb öntöző csatornái az állam birtokában vannak és az öntöző vizet az állam adja el a birtokosoknak. Relgiumban szintén az állam létesítette újabban a Gampine csatornáit. Relgiumban kisajátította az állam az öntözéssel termővé tehető területet és miután berendezte rajta az öntözést, eladta. Itáliában a birtokosok maguk csinálják a berendezést s itt nincs szükség kisajátításra Francziaországban vagy társulás útján, vagy pedig részvény-társaság útján lehetett volna az öntözést kivinni. Mindkét mód nehézséggel járt; az első azért, mert a birtokosokban nem mutatkozik hajlandóság ismeretlen munkák iránt, a második azért, mert a részvény-társaság az öntöző díjakat tetszése szerint szabta volna meg. Ezért új módot kellett kitalálni erre nézve s a megállapodás a département révén állami hozzájárulással való foganatosításban történt. A költség egyrészét az állampénztárból, másrészét kölcsön útján gondolták fedezhetni. Az állami hozzájárulást a költségek x/

4 vagy Vs'ödére tervezték, a kölcsönt pedig 50 éves amortizáczióra. A bevételt úgy állapították meg, hogy évenkint és h.-onkint az öntöző-víz (

х/

2 1- mperczenkint) ára 35 frk. legyen. Ily módon a département könnyen törlesztheti kölcsönét s a birtokosság pedig haszonnal bérelheti az öntöző vizet. Az állami hozzájárulást hosszabb tárgyalások után a költségek Vi-ében állapították meg. A kivitelnél, mely 3—4 évre volt előirányozva, azt az elvet követték, hogy a főcsatornából mindjárt megnyitották sorban azokat az öntözö ereket, melyeket megnyitni lehetett és így az öntözö víznek mielőbbi hasznát vehették. Az öntözö víz árára nézve pedig kimondták, hogy azok, akik egy év leforgása alatt jegyzik elő magukat az öntözésre, 35 frk-ér, a többiek pedig 40 frk-ért kapják a vizet h-onkint és évenkint. A lecsapolást a Mare és Vizezy társulatok területén kezdték meg. Fáradságos szintezés segítségével fölkeresték a másodrendű ereket s beléjük is árkokat terveztek. A lecsapoló árkok keresztmetszetét a levezetendő mperczenkénti vízmennyiséghez q-hoz szabták. На V a legnagyobb esömennyiség mely a minimális T idő alatt a vízgyűjtőterületre hull, akkor e maximális tömegnek 0 64 része kerül levezetés alá, tekintve, hogy a talaj át nem bocsátó (Furens környékén 0'70-et vettek koefficiensül) és így q = vagy ha H az esömagasság, S a vízgyűjtő nagysága hektárokban, q = í^tOOSH Ismerye mogt a csat

0rna középesését, a víztömegnek