Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

77 bocsátani, azt a középévre vonatkozó évi emésztési görbe mutatja meg ; ilyen középév volt 1868., melynek tömeggörbéjébe behúzták az idö tengelyével párhuzamosan a 300 1.-nek megfelelő állandó emésztés vonalát. A vonallal elmetszett területek megmutatták a tározandó és szabadon bocsátható vízmennyiség nagyságát. E középévben a nyári szárazság alkalmával csak 200 1.-t lehetett a gyárak czéljaira bocsátani. Hogy a Furens teljes mértékben kihasználható legyen, szükséges volna a pokol torka nevü helytől 2 km.-re fölfelé még egy új, 1.300,000 m

3 űrtartalmú rezervoárt létesíteniA vízkivétel zsiliptábláit úgy kezelik, hogy mindaddig, míg a nagy rezervoár víznívója a 44-5 m. magasságot el nem éri, addig a vizet a rezervoárban tározzák s a gyárak vízzel való ellátása a rez,ervoárból történik. Mihelyt a víz e 44'5 m. normális nivót elfoglalja, a vizet az oldalcsatornába vezetik és csak akkor kap a rezervoár még vizet, ha a Furens tömege 90 m

3-nél nagyobb, vagyis a várost árvízzel fenyegeti. Mihelyt az árvíz elvonult, a rezervoárból a tunnel segítségével kiürítik a 44-5 m.-nél magasabban levő vízréteget. A nagy gát baloldali részén 50 m. magasságban 20 m. hosszú bukó van, mely megakadályozza, hogy a víz a rezervoárban a küszöbtől számított 50 m.-nél magasabbra emelkedjék. A vízkivételi zsilipmü 36.000 frankba került. A vízfötöl kivezető oldalcsatorna 90 m

3 emésztésre készült és 350.000 frankba került. E vízkivételi mü elhagyásával a költségekben takarékoskodni is lehetett volna, ha a Furens vizét közvetetlenül mindig a rezervoárba vezették volna s a rezervoár víznívójának szabályozását az ürítö-tunnel segítségével végezték volna. De ez esetben a zavaros víz a rezervoárba hatolt s eliszapolódások keletkeztek volna. Az ürítö-tunnel vascsöveket foglal magába, melyeken át a rezervoár vize levezethető. E csövek elül biztossági zárral ellátottak. Költségük 102.000 frank. Ez .ürítö-tunnel fölött van még egy felső tunnel is 44-5 m. magasságban a küszöbtől, 5'5 m.-re a maximális víznívó alatt. E felső tunnel az oldalcsatornába vezeti a vizet és 18.000 frankba került. A völgyzáró gát magassága a fenéktől a felső oldalon 52 m , az alsó oldalon 56 m. A maximális vízmagasság, mely nyomást gyakorol reá, a fenéktől számított 50 m. Egész tömegében falazatból készült. Mind a külső, mind a belső oldala egyenesekből és körívekből összetett, hajlott felszín. Méreteit úgy számították ki, hogy a maximális nyomás mindenütt körülbelül egyenlő legyen és 6'5 kg-ot cm

2-enkint meg ne haladjon. Megrajzolták a gát profiljában a nyomásgörbéket arra az esetre, ha a rezervoár üres és arra az esetre, ha tele van. A gát méreteit aztán úgy változtatták, hogy a maximális nyomás sehol se legyen 6'5 kg-nál nagyobb. Ezenkívül a rétegek csúszás elleni szilárdságát is kipróbálták. Mind e számításokat Mongolfier részletesen közli. A gát alaprajzban ív szerint hajlott, melynek sugara 252'5 m., húrja 100 m. és ívmagassága 5 m. A fal anyaga egyszerű terméskő-falazat ; a lefelé néző homlokzatot boltozatos kiugrások díszítik, melyek faragott köböl készültek; éppen így a párkányzat és a mellvédö falak. A falazat anyaga 40.000 m

s-t tesz ki. A falazást úgy kezdték meg, hogy előbb az oldalcsatornába terelték a vizet; majd a gránitszikla összes, lágyabb, megrongált felső részét eltávolították s a falazást a tömött sziklára rakták. Hogy a szikla és fal jól összekösssön, minden sziklarepedést czement-malterrel [töltöttek ki s azonkívül 3—5 cm. vastag czement-maltert terítettek a sziklára s a falazat első köveit ebbe a malterbe sülyesztették be. Ezenkívül a szikla repedéseit a faltól 20—25 m. távolságra czement-malterrel töltötték