Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

bi már mélyre sülyedt, szerelték föl reá a légkamrát. Ekkor azután fiókos szerkezettel távolították el az anyagot a munkakamrából ; e fiók két végén két veder volt erősítve • s midőn a fiókkal az egyik vedret kihúzták a légkamrából, a másik bennmaradt és megtölthetö volt. A fiók betolásával a külső veder nyomult be és a belső veder jött szabadra. A sülyesztés alkalmával a vasköpenyeg védelme alatt a falazást szárazon lehetett foganatosítani. Ha a munkakamra bírós talajt ért el, akkor betonnal töltötték ki ; éppen így a leszerelt kürtök helyeit is. E munkálatok alkalmával kísérleteket tettek oly czélból, hogy megtudják, miként köt a czement komprimált levegőben. Ugyanabból az anyagból szabad levegőn és a munkakamrában egyenlő méretű mintákat öntöttek s bizonyos idö múlva szilárdságilag megvizsgálták őket. Az eredmény az volt, hogy a komprimált levegő éppen nem befolyásolja kedvezőtlenül a czement kötését (mint azt Cézanne az «Annales» 1869. évi folyamában állítja), söt a komprimált levegőben készített minták valamivel tartósabbak voltak. Egy pillér alapozása 8 m. mélységre 32.C00 frkba került. A pillérek és hídfők összes költsége 242.000 frkba jött. Szerző ezután összehasonlítást tesz, hogy mennyibe került volna különböző más módokon az alapozás költsége. Még négy alapozó módot vesz figyelembe : 1. Altalános falazott fenék alkalmazását körülzáró gátak segítségével. 2. Záródó palánkfal védelme alatt sülyesztett betonnal való alapozást. 3. Fakeszonok alkalmazása mellett sülyesztett betonnal való alapozást. 4. Szivattyúzás melletti alapozást. Ez összehasonlításból kitűnik, hogy mindenütt, hol czölöpöket nem lehet beverni a talajba, a keszonnal való alapozás igen nagy haszonnal alkalmazható. Végül vizsgálat alá veszi szerző a vasczölöpök alkalmazását az alapozásoknál. A csavarhegyü czölöpök porózus anyagban, nem kemény mésztalajokban igen jók, de sziklás, kavicsos talajban, mint a minő az Allier medre, igen rosszak. De ha a czölöpök csöalakúak (15—30 cm. átmérővel), akkor igen jól leverhetök. A csövek 4 mm. vastagok, 0'25 m. átmérőjűek és 2—3 m. hosszúak ; karmantyúval toldhatok. Ha leveretésük megtörtént, akkor tölgy- vagy fenyöfaczölöppel a belsejük kitölthető, így vasköpenyegü faczölöpök viszik át a nyomást az alsó talajra. E vasczölöpök oly mélységre verhetök, mint más módon sehogysem. Ekkor a tetejükre rácsot lehet fektetni, melyen a falazat fölépíthető. A rács maga sülyesztöszekrény alapjául szolgálhat. Az Allier medrében tett kísérletek megmutatták, hngy az ily czölöpöket a kisvíz alatti 10 m.-re le lehet verni. Az alapozás ezen módja a vichyi hídnál csak 151.000 frk-ot tett volna ki, tehát félannyit, mint a keszonnal való alapozás. 17. Szemle. (Chronique.) a) Reims csatornavizei. írta: Gariel. Reimsban, mint az 1869-iki «Annales» is jelezte, előbb kémiailag próbálták tisztítani a csatornavizeket. Mész és aluminiumos lignit-keveréket használtak e czélra; előbb kis, aztán nagy arányú próbát tettek e keverékkel ; és bár a tisztítás elég jól sikerült, de a visszamaradó iszapnak nem volt meg a kellő trágyaértéke. Ezért a csatornavizet öntözésre kezdték használni. 1 ha. nagyságú területet vettek próba alá ; a talaj átbocsátó krétamész volt. 1872-ben 165.000 m

s csatornavizet vezettek reá, vagyis ll'l m. magas vízoszloppal öntöztek. Az eredmény kitűnőnek bizonyult. A terület 22.000 kg. száraz szénát adott. Próbáltak turfás talajt is öntözni, 'de ez nem sikerült. E kísérlet szerint 50 ha. terület