Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.418 E csatorna hivatott arra. hogy a gránit repedéseiben kerengő vizet fölfogja, másrészt az áthocsátó rétegek vizét ne vegye magába A gránitban mozgó víz tiszta; a felső átbocsátó réteg vize kevésbbé tiszta, mert hulladék- és szerves maradványokkal telt rétegen megy át. Ezért volt szükséges a csatornát félül czementmalterbe rakott kőlapokkal elkülöníteni. Söt föléje- betonréteget is raktak. Ott, ahol az eleven szikla mélyen feküdt, és nem vágták be a csatornát, ott az egész csatornát czementmalteres falazatból készítették hogy a televénynek a vize beléje ne hatolhasson. Az így nyert víz még legnagyobb felhőszakadások idején is tiszta maradt. A csatorna legkisebb vízhozománya 1197 m

3 volt, maximuma 3779 m

3. A vízgyűjtőterület 250 ha. terjedelmű úgy, hogy a minimális vízhozomány 4'8 m

3-nek felel meg naponkint és havonkint. Ez aránylag sok, de Quimperben 1—1-2 m. az évi esö magassága. A víznyerő vezeték hossza 1872 m., az átlagos mélység, melybe a vezetéket beásták, 4 m. volt; folyóméretenkint 26'15 frkba került; ha ehhez még a betekintők és ürítők költségeit is hozzá veszszük, úgy a fm. 29-40 frkra rúgott. 3. Gördülő zsiliptáblácskák mozgógátak elzárásához. (Note sur l'emploi de vannettes à galets avec roulement sur billes pour la fermeture des barrages mobiles.) írta : Wender. Az állványos gátak elzárására két mód ismeretes. Az egyik mód függőleges darabokkal zárja el az állványok közeit; ez az u. n. tűs elzárás. A második mód vízszintes darabokat használ ; ez a táblás és ridós elzárás. A tüs elzárás nagy magasságoknál kényelmetlen, bár a kampós tük (1. az Annales 1881. évi folyamát) a kezelést nagyban könnyítik. És bár a tük ki- és behelyezésével a duzzasztás magasságát könnyen szabályozhatjuk, mégis megtörténik, hogy a váratlan árhullám alkalmával a megengedettnél magasabbra duzzad a viz, mert a tü felső vége 50—60 cm.-rel magasabb a megszabott víznivónál s a tüs szerkezetnek nincs önműködő szabályozója; a túlfolyás pedig nem történhetik a tük tetején, vagyis felső átbuktatást nem lehet csinálni. Azonkívül a nagy tük kiemelése mindig 2 embert vesz igénybe. A vízszintes elzárás történhetik Caméré-féle ridókkal, melynek kezelése könnyű, s melyet Suresnesnél és Posesnál sikeresen alkalmaztak. De a ridó drága. A Boulé-féle táblák egyszerű és olcsó szerkezetűek; 1—1*5 m. magasak s az állványokon föl- és lecsúsztathatok. A táblák felső, 0-25 m. magas része kézzel szedhető le s megengedi, hogy a fölös vizet felülről buktassuk át. Mindkét vízszintes elzárás nagy magasságú duzzasztást enged meg. De mind a ridó, mind a Boulé-féle tábla csörlőt igényel és így csak nagyobb müveknél alkalmazható. Ha a tábla magasságot 1-3 m.-nek, a szélességet 1*1 m.-nek gondoljuk s fölötte még 0-2 m.-res szabályozó táblácskát gondolunk, az 1'3 m.-res táblára 1210 kg. nyomás esik. A súrlódás tényezője körülbelül 0-5 lévén, mintegy 544 kg. súrlódást és ezenkívül a tábla saját 110—120 kg.-nyi súlyát kell legyőzni. Ezt a súlyt a vízen kívü is csak két ember kezelheti. Hogy a vízszintes elzárás kezelése könnyebbé váljék, e czélból Lavollée tanácsára a szerző 11 m széles 0-20—0'6 m. magas táblákkal tett kísérleteket. De e kisérletek nem vezettek sikerre, mert e táblákat nem lehetett 06 m.-nél