Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

41В 10. Szemle. (Chronique.) a) A Mdrográd alkalmazása a magyar vízjelzö-szogálathan. írta Hitter. Szerző ismerteti itt azokat a módokat, melyek szerint a magyar vízrajzi osztály a hidrográd-jelzést a vizek járásának tanulmányozására alkalmazta. Fölemlíti, hogy nagy évi átnézetes rajzokon tünteti ki a Duna és mellékfolyói, valamint a Tisza és mellékfolyói vízjárását oly módon, hogy a vízmércze-állomások távolságát, az időt és a vízmagasságot (hidrográdban kifejezve) mint egy felszín 3 változóját fogja föl s e felszint vetületben állítja elö. Továbbá fölemlíti, hogy naponkint bulletin alakjában is ad ki átnézeteket a vízrajzi osztály a folyók vízállapotáról, melyeken a vízmagasságok hidrográdokban fejezvék ki s melyeken a csapadék nagysága is kitüntetett. b) A Saône gátjainak vízhatlanná tétele gyári salak, homok саду kavics segítségével. írta H. Tavemier. A Saône duzzasztó-gátjai egészben, vagy részben tüsgátak, melyeknél kisvíz idején igen fontos, hogy lehető jó elzárást létesítsünk. A tük között a tömést ez ideig füvei, deszkával, ponyvával eszközölték, de e módok hosszadalmasak és sokszor sikertelenek is. 1893-ban gyári salakkal tettek próbát s ez oly jól sikerült, hogy azóta fölhagytak az egyéb mólókkal. Először is a tük közül a füvet, ágakat eltávolílják s aztán a tűkét szorosan egymás mellé teszik. Ezután hajóból lapát segítségével a salakot leeresztik a tük mellett; a hamú lassan leszáll a tük mögött s oly erősen eltömi a réseket, hogy teljesen hermetikus elzárás létesül. 3—4 m

3 salak elég, hogy egy nagy, saóni gátat vízhatatlanná tegyenek. A tüfelszin m

2-jára 0015—002 m

3 salak esik. A salakot rendesen a gyárak ingyen adják s az elhelyezés 10—15 frkba kerül. 10—15 napig tart a salak teljes hatása, mert aztán a hullámok részben lemossák ; akkor pótolni kell a hamút. A táblás gátak közeit fedő deszkáknál szintén jól alkalmazhatjuk a salakot. A homok és apró kavics is hasonlóan töm, mint a salak, de belőle több kell és gyorsabban leszáll a nyílásokról s rövidebb időközökben kell fölújítani. Ezért a gyári salak jobb. 11. A trois-pierresi jelzőtorony a Lorient-öböl külső zátonyainak egyesülésénél. (Xote sur la construction de la tour-balise des Trois-Pierres à la jonction des passes extérieures de Lorient.) írta: G. Mallat. A torony alapját 2 m.-re a legkisebb apály alá kellett helyezni, mi nagy nehézséget okozott. A hely, hova a tornyot létesíteni kellett, 3 hegyes gránitszikla, melyek legkisebb víznél sem bukkantak ki s melyek már több hajószerencsétlenséget okoztak. A torony átmérője 5 m. az alapon, melyet még három, 0'55 cm. szélességű lépcsőfokra helyeztek. Az alapzat elkészítése czéljából a munkahelyet czementzsákokkal vették körül, melyeket búvárok helyeztek el kézzel, gondosan. A belső betonozást aztán nyilt bádogszekrényekkel végezték, melyeket búvárok merítettek víz alá. A betonozás megkezdése előtt a sziklát búvárok a vízinövényektől megtisztították, majd jelző árboezot helyeztek el a torony közepén, mely irányító volt a búvároknak a munka folyamatában. A czementes zsákokat bádogszelenczékben bocsátották vízbe ; a búvárok a fenéken a kellő helyzetbe tették a szelenczét, fenekét megnyitották úgy, hogy a betonzsákból semmi kimosás nem történt. Mikor