Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.356 vizet tart és Frankfurt fölött 4 km.-re is még 12 m. vízmélységet biztosít. így a folyó maga e gát fölött nagy, 70 h. terjedelmű természetes kikötőt ad, melybe rendes körülmenyek közt a rajnai nagy hajók is kényelmesen bemehetnek. Csak árvíz, jégzajlás (midőn a gátakat le kell fektetni), vagy igen kis víz idején (midőn a normális nivó nem tartható fönn), veszélyes a rajnai hajókra az ottlétei. A folyónak mind a jobb-, mind a balpartján kikötői létesítmények vannak, s azonkívül a jobbparton nagy kereskedelmi és menedékkikötö készült, mely 50—60 hajót tud befogadni. A medencze alulról szabad, felső végén pedig zsilip van, mely rendes időben nyitott, úgy hogy a hajók rajta ki- és beközlekedhetnek és a medenczébe folyvást friss víz jöhet. A zsilip kapuja kétszárnyú, vasból készült; a kapuk 6'8 m. szélesek és 7'4 m. magasak. A zsilip bejárója fölött forgóhíd vezet át. A medencze mellett dokkok emelkednek, melyek kiváló emelő- és szállítógépekkel fölszereltek. A kikötővel kapcsolatban vasúti teherállomást létesítettek. Az összes kikötő-költségek 8'6 millió frankra rúgnak. Mannheim az utolsó nagy kikötő a Rajnán. Fölötte már csak kisebb jelentőségű a hajózás s inkább csak helyi érdekeket szolgál. Kikötőiben nemcsak a nagy rajnai hajókat, hanem a Neckar, Majna, Mózel és Ruhr kisebb hajóit is megtaláljuk^ A város körül nagy ipartelepek vannak, melyek kiválókig emelik forgalmát. Az első kikötő medenczéjét 1835-ben létesítették s azóta folyton fejlesztik és bővítik a kikötő munkálatokat. Az első nagyobb medenczét a Rajnának egy átmetszett kanyarulata adta, melyet aztán tutaj-kikötőül használtak föl. A Neckar medre a második kikötő. Legfőbb niedcnezéje a Mühlau-kikötö, melynek 2100 m. a hossza és 120 m. a szélessége és a Rajnával párvonalas. Az egész medenczét kézi erővel ásták ki. Megépítették ezenkívül a Rajna-Neckar összekapcsoló csatornáját és az új Mühlaumedenczéket, melyek mindnyája mentén rakodópartok, árútárak, szinek, dokkok, emelőgépek, vasutak létesültek. A kikötömunkálatok összes költsége 21'4 millió frank. 1887-ben 1.386,155 t. érkező és 316,433 t. elmenő árú volt Mannheim forgalma. Mannheim mellett van még Ludwigshafen és Frankenthal kikötője is, melyek a Rajna balpartján foglalnak helyet és élénk forgalmúak. Hajózás tekintetében Németország 2-ik folyója az Elba, melynek egyik nevezetes kikötővárosa Magdeburg Itt a folyót sarkantyúkkal szabályozták és a meder szikláit puskaporral robbantották. Majd biztosították a partokat és kikötöfalakat létesítettek. Magdeburgnál az Elba két ágra szakad, mely közül csak az egyik, az élő Elba a tulajdonképeni kikötő, míg a régi Elba csak árapasztóul szolgál. Ezenkívül van még két kikötömedenczéje, melyek közül az egyik téli kikötőül szolgál. 1886-ban az összes forgalom 1.134,461 t.-ra rúgott. Az Elba jobbpartján, Laube és Tetscheu kikötői válnak ki, a balparton Líusawitz, Schönpriesen és Aussig, mely utóbbi igen fontos szénrakodó hely. Az ország szivében főként Berlinben létesültek nagy hajózó árútárak és dokkok. Ezek mind a Spree partján épültek s különböző ki- és berakodó gépekkel, vasutakkal stb. fölszereltek. Németországban a hajózó utakat rendesen az állam létesíti, a kikötőket pedig a városok és helyi érdekeltségek. Az állam csak néhol járul némi segítséggel a kikötőkhöz. Míg a hajózó utak használata szabad, addig a kikötőké fizetség mellett történik. A kikötöszolgálatot és díjakat mindenütt szabályzatok tartják rendben, melyek közül a frankfurtit részletesebben, a mainzit, mannheimit stb. röviden ismerteti az iró.