Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.342 növeli meg s ez okozza pusztulását. A tengervíznek hatása, ha ily módon keresztül szűrődik a matteren, sokkal gyorsabb, mintha a malter egyszerűen a tengervízben van. Ezért a vizsgálatot két módon ejtették meg. Ha a malter kevés vízzel készült, úgy a tengervízben sokkal gyorsabban pusztul. És ha néha ennek a jelenségnek ellenkezőjét tapasztaljuk, ez onnan van, hogy a sok vízzel kevert malter lassabban köt, mint a szárazabban készült s ezért az előbbi lágyságánál fogva bocsátja át magán jobban a tengervizet és engedi a malter megbomlasztását. De hosszabb ideig keményedett malternél a nedvesen készült mindig ellenállóbb. Ha a czement sok a malterben s m

3-kint 550 kg., ugy a tengervíz nem támadja meg. A nagyon finom homokú malter még erős czementadagolás mellett sem tud ellenállni a tengervíznek, ezért tengeri építkezéshez mindig durva szemcséjű homokot kell használni. Legjob!» azonban a nagyszemü és finom homok-keveréknek, erős czementadagolással (600—400 kg.) való malterré készítése. Az ily malter nem porozus és nem vízbocsátó és így nem pusztul el a tengervízben. Agyagtartalmú homok nem alkalmazandó. Hidraulikus mész használata nem engedhető meg tengeri építkezéshez. A maltert különben édes-, vagy tengervízzel egyaránt lehet készíteni. 14. Árvízjelző szolgálata KözépLoire-on. (Note sur le service de la prévision des crues dans la Loire centrale.) írta : Mazoyer. A felső Loire árvizeit Ju/lois tanulmányozta (1. «Annales» 1881. évi folyamát). Ü a folyó valamely alsó pontján beálló árvízmagasságot egy felsőbb helyen észlelt maximumból és a két hely között beömlő mellékfolyók állapotából határozta meg. Hasonló elvek szerint állapította meg az árvízmagasságok összefüggését Mazoyer is a Loire-nak alsóbb, Digoin és Briare közötti szakaszán is. A folyót e középső szakaszon 3 részre osztotta: 1. rész Digoin és az Allier beömlése (Bec-d'Allier) között terül el ; 2. rész Bec-d'Allier, vagyis a két folyó összeszakadásának helye és 3. a Bec-d'Allier és Briare közti rész, hol mellékfolyók nincsenek. Az első részen valamely alsó ponton úgy nyeri meg az árvíz maximumát, hogy a felső pont maximumát kombinálja a közben esö mellékfolyók állapotával. Legyen z a keresett árvízmagasság az alsó helyen y a föfolyó felső mérczéjén észlelt árvízmagasság és X fejezze ki a mellékfolyók állapotát az árvíz idején ; úgy Mazoyer az z = f (y, x) függvény föloldásával foglalkozik. Az y érték *közvetetlenül nyerhető egyszerű észlelés alapján ; az x érték meghatározására nézve pedig fölveszi, hogy a mellékfolyókon észlelt magasságok m, n, o, p stb. E magasságokat megszorozza az egyes mellékfolyók vízgyűjtő-területével s értéküket összegezi, ily módon az x = am -fbn-fco stb. kifejezésben a vízállások a mellékfolyók nagysága szerint nyernek nyomatékot. Megjegyzi Mazoyer, hogya mellék folyók vízgyűjtő-területei mind egyformán kötöttek, egyforma jellegűek s így a kiterjedésük eléggé kifejezi hatásuk nagyságát. Ily módon előző árvizek adataiból egész sereg összetartozó y és x értékeket állapít meg s kikeresi hozzájuk a megfelelő z értékeket. A z = f (y, x) kifejezés valamely félszint állapítván meg, e lelszint nivógörbck segítségével egy derékszögű koordináta-rendszerben ábrázolja. Ezenkívül az x, v, z értékeket táblázatban is összeállítja. Ez ábrák és táblázatok az árvizek elörejelzé-