Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.339 legkisebb szemű kategória csak 046%-ot. Ezt az anomáliát nem tudja a szerző magyarázni. A malter készítésére édesvizet használtak, melynek hidrotimétrikus foka 24 volt. A czementet súly szerint, a vizet és homokot gondos űrmérték szerint keverték. A próbáknak, melyeket a malterból húzásra és nyomásra igénybe vettek, 16 cm

2 és 5 cm

3 szakító keresztmetszetük volt; ez utóbbiak általában nagyobb ellenállást mutattak s ezért a további kísérletek mind ez utóbbi, német típusú mintákkal történtek. E jelenség onnan magyarázható, hogy a malter keménykedése a felszíntől befelé fokozatosan történik s a kisebb keresztmetszetű alak hamarabb keménykedik. Idők multán tényleg az 5 és 1(5 cm

3 keresztmetszetű alakok ellenállása cm

2-kint megközelítette egymást. Másrészt a szakító erö a nagy keresztmetszetre nem megy át oly egyenletesen, mint a kicsinyre s ezért amaz könnyebben törik (em

2-kint), mint ez, A szakító minták készítésénél fődolog volt az anyag egyforma tömése, melyet lapos tömöfácskákkal való nyomkodással értek el. Az előállított mintákat előbb 1—3 napig szabad levegőn hagyták keményedni s aztán sülyesztették tengervíz alá. A tengervízbe sülyesztésnél az árapály játéka szerint egyes darabokat időnkint szárazon hagytak. A szakításhoz a rendesen alkalmazni szokott mérlegalakú szakítógépet használták. Azt tapasztalták, hogy a hőmérsékletnek 0 és 18 G° közt nincs érezhető befoly asa a szakításra. A czementmennyiség növelésével a malter bíróssága növekedett. 1 m

a normális homokra 400 kg. czementet és 180 1. vizet számítva normális maltert nyerünk, melynek bíróssága 5—7 nap után átlag 309 kg., 1 hónap múlva 5'85 kg., 1 év múlva 9'99 kg., 2 év múlva 11'54 kg., 3 év múlva 12'28 kg. cm

2-kint. A hidraulikus mészszel készített minták a tengervízben egy darabig nyertek erősségűkben, de aztán 1—2 év után vagy szétromlottak, vagy romlásnak indultak, édes vízbe merítve pedig szilárdságuk az idővel együtt nőtt, sőt volt reá eset, hogy a czementtel készült malter szilárdságát is túlhaladták. Ami a homokszemek nagyságát illeti, azt tapasztalták, hogy a durvább szemcséjű homokból készült malter sokkal erösebb, mint a finom homokból való. Söt még a czement-mennviség megkétszerezésével sem tudták a finom homokú malternél elérni azt a bírósságot, melyet a durva szemcséjírnél elértek. Mindazonáltal, hosszú időn át való keményedésnél a homok durvaságának jelentősége kisebb. A hidraulikus mészszel készült malternél is a durvább homok-malterböl készült minták bírósabbak voltak a finom homokuakál. Azonkívül észlelték, hogy a durvább szemű malter a tengervízben hamarabb tönkremegy, mint a finom szemű. A homok anyagminőségére nézve is tettek kísérletet. Legbírósabb volt az olyan malter, melynek homokja tört mészkő; legkevésbbé bírós volt a tiszta kristályos kova törmeléke. A félkemény mészkő-homok tartósabb maltert adott, mint a tört márványból készült homok. De a lágyabb mészkő malterjét a tengervíz gyorsan megtámadta. Ezenkívül megpróbálták az agyagtartalmú homokot is maiterül használni. Az agyag kedvezőtlenül befolyásolta a maltert; bíróssága megkisebbedett -s tengervízben hamar tönkrement. 25% agyagtartalom már teljesen hasznavehetetlenné teszi a maltert. Ha a homokot mészmárga-törmelékkel keverve (2: 1 arányban) használták maiterül, úgy sokkal tartósabb maltert nyertek, mint egyszerű homok esetén ; a tengervíz sem támadta az ily homokkeverékböl készült maltert. Ha a maltert, 22*