Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.330 De ez alakon kívül a telt partfalak és üreges partfalak számos alakját valósították meg Rotterdamban. A folyón, csatornákon és medenczéken számos híd vezet át. Némelyek forgóhidak. Az úszó hajójavító, mely a városé, vasból készült, de magánosoknak van még fajavítójuk, és csúsztató síkjok a hajók szárazra vontatására. Az úszó hajójavító két, egyenkint 90 és 48 m. hosszú drbból áll, melyek rendesen külön, önállóan, mint két dokk működnek; de lia szükség van reá, a két dokkot összekapcsolják s egyetlen 138 m. hosszú dokk lesz belőle. A kikötöt számos árútár, szin, mozgó- és fix-daru, valamint elevátorok egészítik ki. Azonkívül nagy mértékű kikötöbövítö munkálatok vannak folyamatban, melyek közül legnevezetesebb a 8"4 millió frankkal előirányzott Rijnhaven-medencze létesítése az átmenő tengeri forgalom számára és több apró medencze a belső hajózás számára. A kikötő-munkálatok költségei a következők : 1. a város terhére esö költségek 207 millió frank; 2. társulatra esö költségek 13'8; 3. vasútakra esö költségek 3-3 millió, összesen 37'8 millió. A Rotterdamba jövö tengeri hajók összes tonnatartalma 1860-ban 673,839 tonnát tett ki, 1887-ben 2.488,284 tonnát. A forgalom főirányai Angol-, Orosz-, Norvég-, Svéd-, Német- és Francziaország felé, valamint az afrikai franczia gyarmatok, az Egyesült-Államok és az ázsiai németalföldi gyarmatok felé vannak. 1887-ben a nyerstermények behozatala 3'2 millió tonnára rúgott. A halkereskedés egyre növekedő arányokat ölt. Rotterdamban, 1887-ben az eladott halak ára 495 ezer frkra rúgott. A belső hajózásban Rotterdamnál 1885-ben 129,838 hajó kötött ki 9-6 millió ni

3 forgalommal. Az értekezés számot ad a kikötő-használati díjakról is. Amsterdam a Zuyderzeevel közlekedő Y tó déli partján fekszik. E század elejéig a hajók csak a Zuyderzee-n keresztül juthattak Amsterdamhoz. De a bejáró lassankint föliszapolódott s ezért I. Vilmos 1819—25-ben az Észak-Hollandi csatornát létesítette, mely Amsterdamot nyugat felé kötötte össze egyenesen az Északi Tengerrel. Ez a csatorna 80 km. hosszú, 10 m. fenékszélességü (37'5 m. a vízszinben mérve); mélysége eleinte 5'5 volt, később 6 m.-re emelték. A csatorna 23'1 millió frankba került s létesítése óta még 14"7 milliót költöttek reá. Ez a csatorna azonban számos kanyargásával és elégtelen méreteivel csakhamar nem felelt meg a czéljának s ezért 1861-ben új csatornát terveztek, mely a legrövidebb úton köti össze Amsterdamot a tengerrel. Ez a csatorna a NordzeeKanal, melyet 1876-ban adtak át a forgalomnak ; hosszúsága 23'7 km. és Ymuiden mellett torkollik a tengerbe. Az ymuideni kikötöt két összehajló móló alkotja, melynek távolsága a partnál mérve 1180, de 1200 m.-re a parttól 660 m., "és 200" m.-rél tovább " oly hirtelen hajlanak össze, hogy végük csak 260 m.-nyire van egymástól. Ilyformán a mólók 123 ha. területet fognak közre. A mólók 6-12 tonnás betontömbökből készültek s koronájuk 6'1—8"35, m. közt változik. A betontömböket köhányásra fektették. Kívülről a mólókat kőtömbök védik. A betontömbökhöz kénes czementet használtak úgy, hogy a móló sok helyütt megrongálódott s főként a hullámtörő tömbjei estek szét. A kikötő belsejében 4 millió m

3 homokot kotortak ki, de ezenkívül a bejáró fenntartása czéljából évenkint mintegy 1/

2 millió m

3 kikotrása szükséges. De ilyformán