Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.422 10. liiztosító és szárító munkálatok a roclez-millaui vasútvonalon és a Plantebevágás biztosítása. (Notice sur les principaux travaux de consolidation et de drainage exécutés sur la ligne de Rodez il Millau et sur la consolidation de la tranchée de la Plante.) írta : Rar rami. A Tarn sziik völgye, hol a rodez-millaui vasút áthalad, meredekoldalú. A hegyek teteje majdnem horizontális plató s itt 30 m. vastagságban a felső réteg oolithos mészkő. Az oolithréteg alatt mintegy 100 m. vastagságban kékes liászmárga következik. Ez a márga a légköriek behatása alatt elmálik, sárrá válik és lecsúszik. A málást nagyban elősegíti az, hogy a felső oolithréteg átbocsátja a vizet s a márga felső rétegét mindig nedvesen tartja. A márga kicsúszik a mésztakaró alól s aztán a támaszát vesztett mészkő nagy darabokban válik le és zuhan alá. A márga csúszását a rétegeket elválasztó sík hajlása és a talajvíz együttesen okozzák. A Sagnas-bevágást eleinte úgy akarták ebben a talajban létesíteni, hogy a bevágás lejtőit támasztó falakkal látják el. melyek a beomlást megakadályozzák. De ez a mód csak a nem mély helyeken vezetett sikerre, hol a támaszfal szilárd alapon nyugodhatott. A mély bevágásban.a fal bedőlt és a lejtő lecsúszott. Ekkor a bevágás középső részét alagútnak építették ki ; a megmaradó bevágás-részeket pedig kellő vízvezetö-müvekkel szárították ki és leomlásukat így biztosították. A szárítást szárazkö-szivárgókkal létesítették s a bennök összegyűlő vizet árkokon vezették le. Szerző részletesen leírja az alagút számítás- és készítésmódját. A Ouézacs-töltést olyan hegyoldalra kellett építeni, mely agyag és kőtömbök (mész- és márgakövek) lecsúszott keverékéből állott. Ez a talaj folytonos csúszásban volt. A kutatóaknák kiderítették, hogy két csúszósík volt a talajban, helyenkint vízzel telt üregekkel, melyek az agyag átázására kiváló hatással voltak. A rétegek szárítását enyhe esésű galériák segítségével eszközölték. Érdekes, hogy a galériák létesítésekor oly vízzsákokra akadtak, melyek csak két napi folyás után ürültek meg, perczenkint 7 1. vizet szolgáltatva. A szárításra a galériákon kívül köszivárgókat is alkalmaztak. A Lavrette-töltést, mely szintén csúszós talajra került, támasztófallal biztosították, mely mögött szárazkö-rakat fogta föl és vezette el az odaszivárgó vizeket. Ezenkívül még más dréncsatornákat is létesítettek. A Bulsios-töltés csúszó talaján a felszíni vizeket falazott övárokkal, a talajvizeket pedig drénhálózattal fogták össze s így szárították ki a hegyoldalt. Ezenkívül a rossz anyagból készült töltést is szárítani kellett s e czélból a töltést kézzel rakott szárazköfalakkal (köszivárgókkal) hasogatták át. Igen sok baj volt Ac/uessuc állomás biztosításával ; ez az állomás részben bevágásban, részben töltésben létesült csúszó talajon. Itt övdréncsatornával és oldalszivárgókkal szárították a talajt és támasztófalakat alkalmaztak. A Plante-bevágás csúszó talaját nagy, 2 m. széles szárazköfalakkal osztották meg s ezek a falak a bevágás szélén erös, malterrel készült falhoz támaszkodnak. A szárazkö-szivárgók összegyűjtik és kiszárítják a csúszó hegyoldalt s az összegyűjtött vizet a malterrel készült fal alsó részén elhelyezett csatornába vezetik. A malterrel készült fal mögött is szárazköréteget helyeztek el, mely a vizet szintén e csatornába szolgáltatja.