Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.294 csatornába, vagyis a közepes esők kétszer annvi vizet adnak, mint a rendes vízhasználatok. De ez a vízmennyiség nem a legnagyobb esö hozama. Belgrand hozzávetése szerint Párisban hektáronkint és mperczenkint 0125 m

3 esö esik maximumban; Bazin szerint Dijonban a maximális esö mperczenkint és ha.-onkint O'lö m

3. Belgrand szerint Párisban a maximális esö 1/

8 részét = 0'04167 m

3-t kell, hogy a о csatorna mperczenkint és h.-onkint elvezesse. Berlinben felével kevesebbet vettek számításba. Szerző a Párisra elfogadott mennyiséget egész Francziaországra alkalmazhatónak mondja, természetes, hogy a kertek és parkok területe leszámításával. Angliában sok helyütt az állandóvíz és esöviz hozományát külön csatornákban vezetik le (elválasztó rendszer); de az ily berendezés sokkal drágább s azonkívül az egyvezetékes rendszernél az esöviz időről-időre kitisztítja a csatornákat. Nagy esésű kisebb városokban azonban igen gazdaságos, ha az esővizeket nem sülyesztik a föld alá. hanem a felszínen, utczai folyókákban vezetik le ; ily helyeken ily értelemben a szétválasztó rendszernek helye van. Ha Belgrand értékeivel számítjuk a városok csatornaméretét, úgy igen nagy dimenziókat kapunk. Pl. Párisban, mely 8000 h. terjedelmű, a főcsatornáknak mperczenkint 320 m

3-t kellene emészteni. De ily nagy méretre nincsen szükség, mert a felhőszakadások vizeit, melyek nagy tömegüknél fogva tisztábbak, árapasztó csatornákon közvetetlenül a vízfolyásokba vezethetjük. Párisban is, Berlinben is így oldották meg e kérdést. Elég, hogy ha a főcsatorna az árapasztó nyílása alatti részében annyi vizet vezet, melyet az állandó vízhozomány és a közepes esők vízmennyisége együttesen ad. Régebben a csatornákat a legnagyobb esés irányában építették, hogy minél közelebb érjék a folyót, mely a szennyes vizet magába fogadja. De midőn a folyó ily módon még a város területén belül iníicziálódott, szükségessé vált a folyóval párhuzamosan messze elvezetni a város vizeit s a mellékcsatornákat építették aztán keresztirányban. Oly városokban, mint München, Bécs és Budapest az ily közvetetlen bevezetés a folyóba végleges megoldás a csatornázásra nézve, mert a befogadó folyó kisvíznél igen jelentékeny tömeget szállít. De legtöbb helyen a csatornavizeket a folyóba vezetés előtt meg kell tisztítani. Ebben az esetben aztán nem is szükséges a városi vizeket egy pontba összegyűjteni, hanem — mint Berlinben történt — sugárirányban lehet elvezetni a kellőleg kiválasztott öntözöterületekre. A rendes és általános eset azonban a csatornavizeknek egy pontban való összegyűjtése. Ilyenkor a főgyűjtőcsatorna a vízfolyással párvonalas irányú, sokszor a folyó partján, rendesen azonban távolabb tőle húzódik s mindkét oldalán szedi magába az összegyüjtendö vizeket. A csatornák méretezésénél két szempont ellenkezik egymással : a költségek szempontja lehetőleg kis méreteket kiván, a tisztogatás szempontja nagy méreteket. Igaz, hogy megvan a törekvés a kézi tisztogatás elkerülésére s ebből a czélból újabban a vízzel való tisztogatás jött szokásba mindenütt, hol a csatorna esése nem nagyon csekély s hol a fejenkinti vízhozomány legalább 150 1. De ily helyeken ügyelni kell, hogy a csatornában szilárd anyagok ne ülepedjenek le. Baldwin Latham angol mérnök szerint 2 angol lábnál (0'62 in.) ne adjunk kisebb sebességet a csatornavíznek, ha a leülepedést el akarjuk kerülni. Mindazonáltal arra kell törekedni, hogy a csatornáknak a lehető maximális esést adjuk, hogy minimális térfogatot nyerjünk.