Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.292 Ezenkívül a csatornatársulatok és vasutak s végül magánosok is létesítenek a kikötőkben munkálatokat. A tengeri munkálatok befektetés-költsége Angliában mintegy 2-5—3 milliárd frankra rug s még sok milliónyi munka van folyamatban és előirányzatban. A költségekre fedezetet 3[

i részben a kikötök és~ dokkok használatáért fizetett dijak, a megmaradó 1/

i részben az állam és a vasutak nyújtanak. Angliában tehát a kikötő-munkálatok legnagyobb részét a helyi érdekeltségek valósítják meg s az állam aránylag csak csekély mértékben járul a dologhoz. Egész mások a viszonyok Francziaországban, hol a munkálatok legnagyobb részét az állam végzi s a helyi hatóságok és érdekeltek alig tesznek ebben a dologban valamit. 2. Szemle. (Chronique.) a) A hamburgi hidraulikus és elektrikus berendezéseit. A hamburgi kikötópartokon és árútárakban vízerejü gépeket és elektrikus világítást rendeztek be a forgalom lebonyolítására. b) A Zuiderzée lecsapolása. Ez a lecsapolás ez idő szerint csak tervezetben van meg, de kivitelére már egy társulat, az «Union du Zuiderzée» alakult meg. Ha sikerül a lecsapolás, Hollandia 11 tartománya mellé egy 12-ik log sorakozni a szárazzá tett tó helyén. Két töltéssel különítenék el a Zuiderzée legnagyobb részét s csak egy kis része maradna tónak, mely az Yssel folyót is magába fogadná. A tó nagy részéről a vizet aztán leszivattyúznák és szárazzá tennék. c) Kopenliága új kikötője. Az új kikötö munkálatai 1883-ban indultak meg és 1891-ben lesznek készen. A nagy kikötö 306 m. hosszú, 183 m. széles és 7*3 m. mély; a «kis kikötö» terjedelme 10Ó83 m

2 s mélysége 3'65 m. A nagy kikötőt 214 m. rakodópart fogja a várossal összecsatolni. d) BuenosAyr es kikötője. Az új kikötö 10 millió piaszter költséggel készül. A munkálatok állanak kisvíznél 6 4 m. mély bejáróból, ugyanily mélységű medenczéböl és 4 más medenczéböl, melyek összesen 8 km. hosszú kikötöpartot adnak. Ezenkívül árútárakat és a ki- és beszállításra gépeket létesítenek. 3. A városi csatornákról. (Note sur les égouts des villes ) írta : Daniel E. Mayer. Eleinte a városi csatornák csak az esővíz elvezetésére szolgáltak. Később a házi vizeket és ürüléket is a csatornák útján távolították el, hogy e szennyes lé a városok talaját ne fertőztesse meg. E megfertőzés meggátlása nemcsak az ivóvíz szempontjából szükséges — hiszen legtöbb város nem házi kutakból, hanem vízvezetékből nyeri vizét, de általában a talajvíz szempontjából is, mert oly helyeken, hol a házi kutak nem sülvesztik le a talajvíz nívóját, ez a nívó közel van a felszínhez s a fertőzött víz különböző bajokat okozhat. A földalatti vizek oszczillácziója és az epidémiák között pedig több helyütt összefüggést állapítottak meg. Francziaországban voltak sokan, akik ellenezték a házi szennynek a csatornába, bocsátását. De Páris és Berlin példái megmutatják, hogy jóformán ez az egyedüli és általános mód az ürülék gyors, biztos és olcsó eltávolítására. Párisban a városi csatornák a vizek levezetésén kivül egyéb czélra is szolgálnak : bennök helyezték el a vízvezetéki csöveket, a pneumatikus csöveket, telefon- és elektromos vezetékeket. Oly aránylag szúk utczákon, hol nagy a forgalom, e berendezésnek