Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)
20. füzet
24 2. Az aigues-mortes-i kikötő hajózó föltételei és hajózó mélysége. (Mémoire sur les conditions nautiques du golfe et du mouillage d'Aigues-Mortes.) írta : Lentheric. Aigues-Mortes közel a Rhône deltájához a tavakkal beszegett tengerpart mellett épült. És bár a part folyton iszapolódik, a város keletkezésekor sem volt közvetetlen a tengerpartján, hsnem tavak választották el töle éppen úgy, mint most. E tavak egymásközt és a tengerrel természetes csatornákon közlekednek úgy, hogy a hajók Aigues-Mortest jól megközelíthették. Régebben, míg a Rhône nem volt töltésezve, árvizei szabadon öntötték el alsó síkságát s alluviummal töltögették be a tengerpart tavait. Számos holt mellékág jelöli a töltésezetlen Rhône nyomait. Újabban azonban, mióta mind a kis, mind a nagy Rhône töltések közé fogott, csak egyes töltés-szakadások alkalmával jut a Rhône vize a tavakba. Az aigues-mortesi öböl 20 km. hosszú és ívben hajlott. A várost az öböllel hajózó-csatorna köti össze : e csatorna 5600 m. hosszú, 40—45 m. széles s a torkolatát a tengernél két, erös, falazott móló védi. A mélység a csatornában mindenütt legalább is 3 0 m., melyet minden kotrás nélkül fönntarthatnak. A Földközi tenger partjainak ellszapolódását, mióta Montanari elméletét a parti áramlatokról egyetemesen elfogadták, sokáig a parti áramlatoknak tulajdonították. De ha ez így lenne, akkor pl. a Rhône torkolatától a spanyol partok felé a parti alluviumnak folyton finomodni kellene, mert a durvább hordaléknak közvetetlenül a folyó torkolatánál kellene lerakódnia. A tapasztalat azonban éppen ellenkezőt mutat : a hordalék durvább a spanyol partoknál s egész finom a Rhône torkolatánál. Zendrini szerint a kikötök beiszapolódását az a körülmény idézi elö, hogy a lapos partokat a szél ferdén találja s így a fenékhátakról és a partokról fölemelt hordalék kénytelen a part mentén tovább mozogni s a csöndesebb öblökben, kikötőkben leülepedni. Az Aigues-Mortes-öböi kelet felöl mélyen délre nyúló fokkal határolt s így a leghevesebb széltől, a dél-keletitől, mely igen sok hajótörést okoz, eléggé védett. De az Espignette-fok, mint valami természetes móló, nemcsak a heves szelek ellen, hanem a parti áramlatok ellen is védi az öblöt. Míg a part többi részén vihar idején 2'5—3 0 m. sebességgel rohan a parti áramlat, magával temérdek hordalékot hozva, addig az Aigues-Mortes-öbölben a víz aránylag igen csöndes marad. Az Espignetteloktól kezdve az Aigues-Mortes-öböl húrja irányában halad a parti áramlat s a hordalék is itt rakódik le. Századok hosszú munkája után talán e vonalban új part létesül s az Aigues-Mortes-öböl tóvá válik, mely csak keskeny szoroson közlekedik a tengerrel. E 4—17 m. mély öböl további föliszapolódása tehát nem várható, mert a parti áramlat nem folyik beléje. Olyan forma átalakulás megy itt végbe, mint a minő a többi tengerparti tavaknál mint befejezett tény látható. így tehát az AiguesMortes-öbölben vihar idején csöndes víz található s általában nem iszapolódik föl. Az Aigues-Mortes város felé húzódó csatorna szorosánál (a Grau du Roinál) hosszú idö óta szondázás útján nyilvántartják a mélységeket, de bennük lényeges változás nem észlelhető. Míg Cette város kikötője oly szerencsétlen helyzetben van, hogy ott a mélységek csak folytonos kotrással tarthatók fönn. Ily formán a Lyoni-öbölben, hol a viharok oly sok hajót törnek össze, az Aigues-Mortes-öböl mint biztos menedék kínálkozik. S mióta az Espignette-fokon világító torony is épült, a beléje való jutás is igen könnyűvé vált.
