Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

140 % Plocq úgy hiszi, hogy szivattyúzás mellett sokkal olcsóbb az alapozás elkészítése, mint a munkagödör kikotrása és víz alatti betonozás mellett. A szivattyúzás mellett való gödörásás m

3-re 0-32 frkba került, míg a víz alól való kotrás több, mint kétannyiba jött volna. 18. A földnemek összetétele és az agyagos talajokban előálló jelenségek. (Mémoire sur la constitution des terres et sur les accidents dans les terrains argileux.) írta : René Lefebvre. Az agyagos lejtöknek csúszását már Vauban konstatálta, anélkül, hogy a a dologgal bővebben foglalkozott volna. Girard a talaj csúszásokat a talajban levő szappanos rétegeknek tulajdonította. Collin kimutatja, hogy e csúszó réteg nincs meg előre a talajban, hanem létesül a víz beszivárgása és a föld súlya folytán; a víz felbontja a földréteg kohézióját s a föld aztán a megbomlott egyensúly folytán csúszni kezd s előáll a szappanos réteg. Sazilly (1. az «Annales 1851. évi folyamát) elfogadja Collin véleményét. Lefebvre részletesen megvilágítja e kérdést. A föld kohéziója nemei szerint változik. A homoknak nincs (vagy alig van) összetartása ; a meszes talajok kohéziója már nagyobb ; az agyagtalajoké a legnagyobb. A földrészek között üregek• vannak, melyek közé a víz beszivároghat; minél kisebbek a földszemcsék, a beszivárgás annál jelentéktelenebb. Innen van, hogy a dünék homokja (bár összetartása csekély) majdnem vízhatlan, míg a durva homok igen erősen átereszti a vizet. A kohézió a földnemekben növekedik, ha a föld nedvességet vesz föl; míg ha a víz nagyobb mennyiségben áztatja a földet, a kohézió megkisebbedik, sőt meg is szűnik, mikor az átázott földből folyós sár lesz. A földnemekben bizonyos helyeken a szemcsék tömöttödését, más helyeken lazulását találjuk. így állanak elő repedések a talajban s főként azoknak van kiváló szerepük, melyek a rétegzés irányára merőlegesek. A víz ezeken a repedéseken szivárog a talajba. Az agyagos föld repedései a víz fölvétele után gyakran összezáródnak, mert a víz földúzzasztja az agyagot. A szárazság aztán megint fölnyitja a repedéseket. A repedések elzáródásakor a víz egyrésze az agyag belsejében marad s a különböző nyomásváltozások alatt új utakat tör magának a talajban s megmozgatja azt. Atbocsátóság tekintetében a kővetkező osztályozásokat lehet tenni: 1. Kiválólag átbocsátó talajok, melyek minden irányban könnyen bocsátják át a vizet. Ilyenek a kavics, durva homok. 2. Közepesen átbocsátók, melyek csak repedéseiken bocsátják át a vizet. Ilyenek a termőföld, a finom homok, az agyagos homok, a márgás meszek, a kevéssé agyagos márgák. 3. Agyagtalajok, melyeken nem hatol át a víz, de a beivódás bennük igen nagy. Ilyenek az agyag, agyagos márga stb. 4. Az át nem bocsátó talajok, melyekben nincs repedés s melyekbe a víz nem hatol be. Ilyenek a tömött sziklák. Ha a tiszta agyagréteg fölött valamely átbocsátó homokos réteg, e fölött pedig félig átbocsátó termő talaj van, a víz a felső rétegen át a homok közé szivárog, de lejjebb nem megy, mert az agyag repedései a duzzadás folytán elzáródnak. A víz tehát fölgyül a homok és termő rétegben s nyomást gyakorol a talajra. Ha a talaj külső oldala rézsútosan elmetszett, úgy igyekszik ezt a részt a víz megbontani ; előbb repedés támad a talajban, majd csúszás áll be s az agyagréteg fölszíne szap-