Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.136 felé határozott esése van ; ez esés ugyan nem nagy, csak l°/

o

0, de mindenütt föltalálható és sehol sincs zárt medencze. Ez előtanulmány után 1849-ben Chambrelent kikeresett kisérleti czélból egy kedvezőtlen fekvésű 500 h. nagyságú területet, melyen a lecsapolást végrehajtotta. A kisérlet kiválóan sikerült s a hely igen jó erdötalajjá változott, melyen különösen a fenyő és tölgy díszlik. A Lande-ok másik föbaja az ivóvíz hiánya volt. Sehol sincs forrás. A talajvíz az alios alatt 1*2 m.-re van a földszintöl ; de e víz szerves maradványokkal szaturált s benne albumin-anyagok is találhatók ; szine sárga, íze csípős, télen hideg, nyáron langyos. Öntözésre jó, de ivásra nem. Ez első talajvízréteg alatt igen mélyen következik a második úgy, hogy a felső talajvizet kellett tisztítani emberi czélokra. E végből mély, falazott kutakat készítettek, melyekbe csak a fenéken, 4 m. mélységből szivároghatott fel a talajvíz ; ez már tisztább volt, mint az, mely közvetetlenül az alios alatt volt található. A kút fenekét még agyagos kavics és mészködarabokkal töltöttek ki úgy, hogy az alulról föltörő víz e kőrétegen keresztül megtisztult és ihatóvá vált. 1855-ben 20,500 h. volt a Lande-okból lecsapolva. Ekkor Chambrelent a párisi világkiállításra küldött be azokból a fehér-tölgy- és mocsárfenyücsemetékböl, melyek a lecsapolt területen nőttek. A bírálók e fákról egész lelkesedéssel szóltak s az egész vidék lecsapolását hozták javaslatba. 1857-ben ennek folytán a törvényhozás is foglalkozott ez ügygyei. Az 1857-iki törvény a községek tulajdonában levő Lande-ok lecsapolását rendeli el, és pedig első sorban a községek erejével s az állam csak abban az esetben végezteti ezt, ha a községek nem vállalkoznának reá; de ekkor a megjavított föld hasznát is az állam veszi a befektetett költségek és kamatai erejéig. Az állami költségekre kikötötte a törvény, hogy 6 millió franknál többre nem rúghatnak. Azonban az érdekelt községek mindenike elvállalta a munkáltatást és az állami 6 millió frankot nem vették igénybe. Landes és Gironde département-okban 162 község tulajdonában levő 291.525 h. községi lande volt, ezenkívül 350.000 h.-nyi lande a magánosoké volt ; a magánosok is épen úgy vállalkoztak a talajjavításra, mint a községek, A lecsapolásra nagyszabású terveket dolgoztak ki ; a fő- és melléklecsapolókat úgy készítették, hogy bennük a víz mindig lefolyást találjon, de ne oly sebességgel, hogy a laza homokpartokat megszaggassa. A főcsatornák 4—5 m. fenékszélességgel készültek. A tengerparti mocsarakat lecsapoló Lacanau-Langouarde-csatorna 12 m. fenékszélességü, O 25°/

0

0 esésű és 10,198 m. hosszú. A Lacanau-Hourtins-csatorna 7 m. fenékszélességü és 8326 m. hosszú. E két utóbbi csatorna 81,000 h. területről kap vizet. A lecsapolás h.-onkint 5-25—555 frkba került. A lecsapolt Lande-ok egy részét a községek nagy haszonnal adták el s a bejött pénzből iskolákat, templomokat, községházát építettek. A 162 község a lecsapolásra 893,470 frankot fordított, az eladásból pedig 13,431,942 frankot kapott be. A lecsapolás után a facsemetékkel való beültetés vette kezdetét. És bár a tüz többször pusztított az ültetvények között, a Lande-ok erdői igen szépek s az azelőtt kopár vidék megkapó látványt nyújt. Az eddig fával beültetett összes Lande-ok (községeké és magánosoké) értéke 205,264,600 frankra tehető. Ha a befásítás az összes Lande-okra ki fog terjedni, úgy értékük 16 év múlva 367,800,000 frkra fog rúgni. A sivatag Lande-okon tehát kiterjedt erdőgazdaság fejlődött ki s a fát innen nemcsak Francziaország belsejébe, hanem Angliába és Amerikába is szállítják.