Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

120 az okozott károkat. Az árvízjelzö szolgálat ez alkalommal kitűnően bevált s az árvízeket igen nagy pontossággal jelezte előre. Az árvíz alkalmával megmérték a Szajna víztömegét is. A 6'46 m.-es Tournelle hídi vízmagasságnak 1652 m

3 vízemésztés felelt meg. Érdekes, hogy Poirée táblázata, mely a vízmagassághoz a tömeget adja, igen pontosnak és a mérés eredményétől kevéssé eltérőnek bizonyult. Az eső és árvíz mennyisége közötti viszonyt is kiszámították s azt találták, hogy az esőnek 45°/

0-a folyt le a mederben. E szám igen nagy, de tavaszkor a talaj telített, az elpárolgás csekély és így a csapadéknak nagyobb része jut a vízgyűjtő mederbe. 13. Yízsebesség-mérő-készülék. (Notice sur un instrument applicable au jaugeage des eaux ou plus généralement à l'observation des lois de l'hydraulique.) írta : De Perrodil. A készülék, melyet De Perrodil hidródinamométernek nevez, keret, mely rugalmas drótszálhoz erősített. A drótszálon mutató, a keret felső részén beosztott körlap van úgy, hogy ha a keret elfordul és a drótszálat csavarásra veszi igénybe,, akkor az elfordulás szöge e körlapon leolvasható. A keret alsó szögletében kis körlap van alkalmazva, mely fölveszi a folyóvíz nyomását és elfordílja a keretet. A keret forgásszöge mértéke a víz sebességének. A készülék rúdon föl és letolható s tetszés szerinti helyzetben megerősíthető. На V a víz sebessége és a az elfordulás szöge, akkor V = Cj/"a hol С tapasztalati állandó, melyet kísérleti úton, ismert sebességű vízfolyásban lehet meghatározni. 14. Szemle. (Chronique.) a) Önműködő csappantyús zsilip. Pinchard az öntöző-csatornákra oly zsilipet talált föl, mely árvíz idején magától lezáródik. A csatorna a zsilip előtt kis, falazott kúttal kapcsolatos, melyben úszó emelkedik és száll a vízszinével. Az úszó emeltyűket mozgat oly módon, hogy lia az úszó bizonyos magasságot elért, az emeltyűkar csappantyút kapcsol ki és így lehetővé válik, hogy a zsiliptábla saját súlyánál fogva leessék és a csatorna szelvényét elzárja. b) Régi víziművek Róma környékén. Secchi fölemlíti, hogy Róma környékén fölfedeztek egy akvaduktot, mely 200 évvel Kr. e. készült, s melynek nevezetes része egy szifon ; továbbá konstatáltak rendszeres talajcsövezést, esővíz beszerzésére és megtisztítására szükséges építményeket, vízszűrő berendezéseket stb. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a kemény vizet forralással fosztották meg mészkarbonáttartalmától s aztán hóval hütötték le ismét. c) A tó vízének kilengései. (Les Seiches.) Észlelték, hogy a tavak vízszine a közönséges hullámzáson kivül szabályos periódusokban lassú emelkedést és sülyedést mutat; 20—30 perczig tart az emelkedés s aztán sülyedés áll be. Forel'é

s más megfigyelők azt tapasztalták, hogy e kilengések nagysága annál erösebb, minél változóbb a barométrikus nyomás; állandó levegőnyomásnál nincs, vagy alig van kilengés. Forel azt hiszi, hogy e kilengések a tó megbomlott egyensúlyi helyzetének hullámai; az egyensúlyi helyzetet a szélnyomás, a hirtelen barométrikus változás okozhatja.