Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

J 18 9. A Blackhill hajósíkló a Monkland-csatornán. (Skóczia). (Plan incliné de Blackhill sur le canal de Monkland-Ecosse.) írta : Cai tault. A Monkland-csatorna kőszénben és vasban gazdag vidéket köt össze Glasgowval és a Forth-csatornával. 1772-ben építették meg a 19 km. hosszú csatornát, még pedig két darabban, mert Glasgowtól 5 km.-re keletre dombok vannak, melyeket nem tudtak a csatornával meghágni. E szakaszon előbb vasút közvetítette a szállítást, de a kétszeri átrakodás nagyon drága volt. 1788-ban 8 drb, párosan elhelyezett kettöskamarazsilippel hágták meg a 29'28 m. magasságot úgy, hogy minden zsilipre 3'66 m. esés jutott. Bár e kamrazsilipekkel a hajózás folytonossá vált, mégis a nagy vízveszteségek miatt sokszor kellett a szállítást szüneteltetni. Ezért elhatározták hogy hajósíklót létesítenek, mely 1850-re el is készült. A hajósíkló főrésze menedékes sínpálya, melyen két hajókocsi mozog. A hajókocsi 21-34 m. hosszú, 4-36 m. széles és 0'84 m. mély. A vízmélység benne 0'61 m. A készülék az üres hajók felvontatására szolgál és a lefelé menő kocsi csak vizet szállít. A kocsikat drótkötél vontatja, mely dobra tekerőzik; a dobot két 25 lóerejü gőzgép mozgatja. A kocsi alsó ajtóját az alsó bögénél fölnyitják, a hajót bevezetik a kocsiba, majd az alsó ajtót lezárják; ekkor a kocsi fölszalad a felső bögéhez s alkalmas készülékkel a böge keretéhez szorítják : ekkor fölnyitják a böge, majd a kocsi felső ajtaját s a hajó a bögébe vezethető. A vízveszteség egy átzsilipelésnél 1*5 m

3. A hajókocsival való átzsilipelés összesen 10 perczet vesz igénybe. A költségek 332,162-60 frk-ot tettek. Óhajtandó, hogy a hajókocsikat oly erősre készítsék, hogy telt hajókat is, melyek ez ideig a kamrazsilipeken át közlekednek, vontassanak vele. 10. A Saint-Panl völgy vasszifonja. (Notice sur le siphon métallique de Saint-Paul.) írta : Br ick a. A Saint-Paul völgy ott, hol a Verdon-csatorna vezet át rajta, 293 m, széles s legnagyobb mélysége a csatorna feneke alatt 36-15 m. A csatornának hidon való átvezetése 400.000 frankba került volna. Ezért elhatározták, hogy szögecselt vaslemezből készült csöveken vezetik át a mperczenkénti 6 m

3 vízhozományt. A szifon két, egyenkint 175 m. átmérőjű csőből készült s egymástól 4 m.-nyi tengelytávolságra helyezték el őket a völgy hosszára merőleges irányban. A szifon középső része vízszintes, két szára pedig ferde a völgy rézsútjának hajlása irányában. A cső apró pilléreken, mozgó sarukra fektetve nyugszik ; hosszváltozása közbeiktatott rugalmas dobszerkezetekkel minden nehézség nélkül történhetik. A szifon vízszintes része alatti mélyedésben a völgy patakja talál lefolyást. E vízszintes csőszakasz bejáró aknákkal és csapokkal ellátott a cső kiürítése és megvizsgálása czéljából. A szifon vízszintes része fölött két falazott híd vezet át utak részére. A költségek összesen 254,388-95 frankot tesznek ki, vagyis folyóméterenkint 937 frankot. Bricka részletes számításokat is közöl a csö erősségére, a pillérekre és falakra ható nyomásokra nézve.