Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

116 A telepek rendesen négyszögletüek, 20 ár kiterjedésű 6-ával, 8-ával csoportosított telkekkel. A középületek egyszerűek, földszintesek. A fásítás igen fontos eleme a telepítésnek. Platán, szil, akácz, eucalyptus és fényű a legalkalmasabb a fásításra ; az Ausztráliából ide származott eucalyptus azonban sohasem ad árnyékot, mert mindig csak a levelek élét fordítja a nap felé. A telepítő-munkálatok sokba kerültek Francziaországnak ; többe, mint a mennyi hasznot eddigelé' hajtottak. De a tartomány egy negyedszázad alatt francziává lett ; fölvirágzott s nemsokára bűsásan meghozza az oda befektetett töke kamatait. 4. Elsülyedt hajók roncsainak eltávolítása a Loire torkolatából. (Enlèvement d'écueils formés par le navire «Nada» coulé dans les passes de l'embouchure de la Loire, et par deux petits navires coulés dans la rivière même.) Kunkler jelentése. Áz elsülyedt hajóknak a kiálló árboczai hajózó akadályok voltak, melyeket legnagyobb részt 10 kg 75%-os dinamittal telt petárdák segítségével villamos úton robbantottak szét. 5. A fa konzerválása vastannát injekczióval. (Conservation des bois par l'injection au tannate de fer.) Irta : Boris. . Eddigelé két szerrel szokták a fákat konzerválni ; rézszulfáttal és kreozottal. A rézszulfáttal impregnált telegráfrudak nem tartósak s így a rézszulfát nem felel meg a czélnak. A kreozot drága, gyúlékony, használata veszélyes. Ezért igen ajánlatos szer a fa konzerválására a ferrum-peroxid-tannát, mely azonban nem folyékony. Ezért ferrum-protoxid-tannátoldatot sajtolnak be a fába, s a szer aztán oxidáczió útján változik át ferrum-peroxid tannattá. Az eljárás tulajdonképen két részből áll ; a csersav befecskendezéséből és a vasprotoxid befecskendezéséből. A csersav ily módon alkalmazva igen kitűnő fakonzerváló szernek bizonyult. 6. Szemle. (Chronique.) a) A vasút és csatorna versenye a szénszállításnál. A cumberlandi (Maryland) nagy kőszéntelepekről a kőszenet vasutak és egy csatorna szállítják. Míg 1850-ben, midőn a csatorna megnyílt, csak 2'l°

l

0-át szállította a vasúttal szállított szénmennyiségnek, addig 1875-ben már 67 6

0/'

0-át. b) A Rio Rimac rezervoárjai. Peruban, mint Aurélio Lastarria írja, a Rio Rimac-on rezervoárokat létesítettek az árvizek csökkentése czéljából az esős évszak alatt és a városok és völgy vízellátására a száraz évszak alatt. A rezervoárok czéljaira 4287—4867 m. magasan fekvő tengerszemeket használtak föl. E magas helyeken a klíma még nem zord és a tavak sohasem fagynak be. A tengerszemek mélyek és nagy iirfogatúak lévén, völgyzárak helyett e természetes mélyedéseket használták víztárul annál is inkább, mert a falazott gátak készítése a rossz időjárás miatt nehéz lett volna. Mély bevágásokat létesítettek tehát a magas hegyektől körülvett tengerszemek alkalmas pontjain. E bevágásokat vasfallal zárták el s a vízeresztö müvek e vasfal alsó részén vannak alkalmazva. A vasfalat vas-