Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

103 Az ily helyzet megjavítására 1851-ben a következő elvet mondta ki a Board of health jelentése : a víz folytonos mozgásban legyen és a megromlott vizet a talaj segítségével restituáljuk. Az ivóvíznek bőségesnek kell lennie, hogy, mint Belgrand mondja, pazarolva használhassuk s aztán az elhasznált víz fölszedje a házi szennyet, ürüléket s a közös gyűjtőcsatornában távozzék el. Ez elvek szerint a csatornavíznek, az eső és utczai vizekkel bővülve nem szabad a Spreebe ömölnie, hanem szükséges, hogy az agrikultura javára értékesítve tisztuljon meg. A házi berendezések elkészítésének költségét a háztulajdonosok, az utczai, vagyis közérdekű berendezéseket a város vállalták magukra. A víz elvezetésére drenázs, első- és másodrendű csatorna szolgált. Az első a talajvizet sülyeszti le, a másik és harmadik az elhasznált házi, eső és utczai vizeket vezeti le. A csatornázás megoldását nem oly rendszer szerint tervezik, mint Párisban, hol közös főgyűjtőben konczentrálódnak a vizek, hanem a várost kerületekre osztják, melyek mindenikét külön főgyűjtővel látják el. E főgyűjtőkben a víz mozgását gőzszivattyúk létesítik. A város jobboldala két, a baloldala 3 kerületre oszlik ; ez utóbbi helyen a munkálatok majdnem készek és csakhamar üzembe is jönnek. A baloldalon 360 lóerejü gép a szennyes vizet 13 km.-re és 21 m. magasságra nyomja a Marienfeldi mezökre. A jobboldalon a Falkenbergi mezők fognak a víz tisztítására szolgálni. A munkálatok 40 millióra előirányzottak. Berlin csatornanmveivel London és Páris között áll. Londonban az utczák nem szépek, nem oly jól gondozottak, de a lakások igen kényelmesek ; a waterkloset, konyha, toalettszoba, mindenütt kitűnő berendezésű ; a csatornavíz azonban haszontalanul vész el. Párisnak az utczái szépek, luxuriózusak, de a házi berendezés gyönge, a waterkloset ritka, a fürdő, konyha, toalettszoba vagy rossz, vagy hiányzik ; a csatornavizet az agrikultura számára használják. Berlin a házait angol mintára rendezte be, az utczái bár nem oly rendezettek, mint a Páriséi, de itt is haladás észlelhető ; a csatornavíz összes mennyisége öntözés útján tisztul meg. 14. A Durance töltésezése "Vaucluse departementbat» és főként Pertuis községben. (Étude sur les endiguements de la Durance dans le département de Vaucluse et dans la commune de Pertuis en particulier.) írta : Hardy. A nagyesésü, heves vízjárású Durance sok kárt okoz kiöntéseivel s ezért régóta igyekeznek, hogy medrét töltések közé szorítsák. 1818. évben keletkeztek az első, rendszeres töltésezö társulatok, melyek az állam hozzájárulásával kezdték meg a munkálatot. A feladat az volt, hogy kialakítsák a Durance kis- és nagyvízi medrét, amazt áthágható, emezt áthághatlan töltésekkel. Azonban ettől a tervtől eltértek később és csak keresztgátakkal szabályozták a medret, mert a Durance-nál nem annyira az elöntés, mint a mederszaggatás a föbaj. Vaucluse départementban a kisvízi meder szélességét 250 m.-töl 400 m.-ig növekedöleg állapították meg a Rhóne-ba ömlés pontjáig. A kisvízi medret egész hosszában töltésekkel óhajtották kiképezni, melyek magassága P5—2 m. legyen a kisvíz fölött. Azonban félni lehetett, hogy a Durance a kisvízi töltések mögött új medret ás és ezért hosszanti töltések helyett T alakú