Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

8» emeleten a maltert és kavicsot elegyítették úgy, hogy az anyagok buktató állványról hullottak alá; végül az alsó helyiségben a betonanyagot gyűjtötték össze. A beton szállítása vasúton történt. Krantz rnind a betonkészítö, mind a szállító eszközök költségvetését s a beton árát részletezi. 1845. ELSŐ FÉLÉV. 1. A hajózó út megjavítása a Saönenak Lyon és a rhóne-rajnai csatorna beszakadása közötti szakaszán. (Notice sur les travaux de perfectionnement de la navigation de la Saőne, entre l'embouchure du canal du Rhone au Rhin et Lyon.) írta: Laval. A Saőnet a Centre csatorna a Loire-ral, a Bourgogne csatorna a Szajnával, a Rhőne-Rajna csatorna a Rajnával köti össze; ilyformán a Saöne kapcsolatban van a különböző folyók és csatornák útján az Északi tengerrel, La Manche csatornával, a Viscayai öböllel és a Földközi tengerrel. Ennélfogva elsőrendű közlekedő út. A Saönet rendesen három részre osztják: a Felsö-Saöne, Kis-Saöne és NagySaöne részekre. Esése az alsó szakaszon 7-55 cm. kilométerenkint. Mélysége változó, a medernek vannak mély medenczéi és magas fenékhátai; a sellökön kisvízkor 035—0 75 m. mély a fenék. Partjai 2'8 m. ~ 4*80 m. közt változnak, árvizei 4—5 5 m. közt szoktak váltakozni, 1840-ben egy kivételes árvíz Lyonban 10'65 m. magasságot ért el. Árvizei tavaszszal és öszszel állanak elő ; ez utóbbiak nagyobbak. A Kis-Saöne szélessége 120, a Nagy-Saőne szélessége 180 m. A Kis-Saöne kisvízi hozománya 26 m

3, a Nagy-Saóne-é Maconnál 60 m

3, Lyonnál 75 m

3. A hajózás régebben Gray és Chalon közt, söt lejebb egész Lyonig lovakkal vontatott bárkákkal történt; később Chalon és Lyon közt gözhajójáratokat rendeztek be nemcsak a teherhajók vontatására, hanem személyszállításra is. A hajózás akadályai kisvízkor a magas fenékhátak voltak. E fenékhátakon az elegendő mélység nyerésére két módszert alkalmaztak. Az egyik módot a KisSaőne-on, a másik módot a Nagy-Saőne-on alkalmazták. A Kis-Saőne-on többféle tervezet merült föl a hajózás megjavítására: az esést 0'2 és 0'6 m.-es bukókkal akarták egyenletessé tenni, de ez czélra nem vezetett; a meder összeszűkítése a kis vízhozomány miatt szintén nem mutatkozott czélszerünek; oldalcsatornák költségesek és a mezőgazdaságra károsak lettek volna. Ezért egyedüli mód volt a folyónak gátakkal való csatornázása; e gátak mozgószerkezetüek Poirée rendszere szerint. Elég volt a Kis-Saöne hosszában 5 helyen alkalmazni ily mozgógátakat. E gátak közül 4-nek oldalcsatornája van, melyen kamrazsilipet alkalmaztak, hogy a hajók akadálytalanul meghághassák a gát okozta magassági különbséget. Ezenkívül a lefelé hajózás érdekében minden gáton áteresztöt is létesítettek. Laval röviden leírja azokat a kísérleteket, melyeket az ily mozgógátak duzzasztó távolságának meghatározására és a gátak lefektetéséhez szükséges idö megállapítására tettek. A gát és zsilip leírása; költségek.