Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

választón kevés vizet lehetett gyűjteni. Ezért a táplálásra két eszközt használtak : eg у felső rezervoárt és a gőzgépeket, melyeket az Oise völgyében helyeztek volna el. De a kivitelnél igen sokban eltértek a javaslattól és a Sambre völgyében állítottak föl gőzgépet, az Oise völgyiekkel pedig fölhagytak. Azonban a csatornát csak igen kevés hajó forgalmára tervezték és így a csatorna táplálására újabb segédeszközöket kellett kitalálni. Ezért előbb pontosan meghatározták a vízszükségletet a bögék csoportjai szerint, aztán meghatározták a táplálás czéljából rendelkezésre álló vízmennyiséget az osztóponton. A vízválasztón levő patakok vizének tározásával tetemes segítséget lehet nyerni a csatorna táplálására; ezenkívül ily módon a patakok árvizeit csökkenteni, veszélyességét teljesen megszüntetni lehet, végül a tápláló víz eleven erejét még gépek hajtására is ki lehet használni. A rezervoárokból kifolyó tápláló víz köbmétere kevesebbe kerül, mint ha a vizet gépekkel emeljük. E rezervoárok segélyével igen jelentős hajóforgalom tartható fönn; azonban a zsilipelések számának még további növekedésével a tápláló víznek gépekkel való emelése elönyösebbnek látszik. 4. Az esőről és az erdőknek a folyókra való hatásáról. (De la pluie et de l'iníluence des forets sur les cours d'eau.) írta: Dausse. Ez értekezés kivonat Dausse-nak «Statistique des principales riviéres de France» czímú müvéből, melyet a franczia tudományos akadémia megjutalmazott. Európában Gasparin szerint esőzés tekintetében kétféle természetű vidék van ; az egyik helyen a nyár, másik helyen az ősz a legesösebb. Az eső helyi eloszlására Dausse a következő két fontos törvényt állítja fel: 1. Ugyanazon helyen, ha a csapadékmérö-edény a földtől magasabban fekszik, kevesebb esőt kap, mint ha alacsonyabban van; vagyis az eső mennyisége a lehullás közben folyton növekedik. 2. Annál több esőt kap valamely hely, minél magasabban fekszik a tenger színe fölött. E két törvényt számos példával igazolja Dausse. Azonban a tapasztalat a 2-ik törvénynek látszólag ellenmondó néha; ugyanis e törvény csak akkor áll, ha két olyan hely esömennyiségét hasonlítjuk össze, melyek az esős szelek irányába esnek. Saussure megjegyzi, hogy a felhőkben a vízcseppek folytonos mozgásban vannak, párákká válnak, majd a párák ismét vízzé sűrűdnek aszerint, amint hidegebb, vagy melegebb légréteg hatásának van kitéve a felhő. Az eső úgy képződik, hogy a párával telt szelek valami körülmény folytán lehűlnek és csak annyi párát tartanak meg aztán magukban, amennyi új hőfokuknak épen megfelel. A forró, sivatag talajok nem hűtik le a felhőket; ott eső nem esik. A hideg, magasba nyúló sziklák pedig igen sok esőt eredményeznek. Ebből következik, hogy az erdők is kedvezöleg hatnak az eső képződésére; a fák árnyékot, hűs levegőt tartanak; erdős helyeken a talaj nem sugároz ki annyi meleget; ennélfogva az erdős helyek könnyebben lehűtik a levegőt, mint az erdötlenek. Az eső igen nagy része párolog el és nem jut egész nagyságában a folyóba. Ez elpárolgás nyáron sokkal nagyobb, mint télen. Dausse erre vonatkozólag kimutatásokat közöl. Az elpárolgás sokkal nagyobb a sima forró sziklákon, mint az árnyékos,