Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

32 Azonban e kísérleteket csak kis sebességnél ejtették meg. Nem adtak a hajóknak oly sebességet, hogy az kiemelkedhessék a vízből. Ez a tünemény hasonló ahhoz, a mit a gyerekek csinálnak, midőn lapos ködarabokat nagy sebességgel a folyó felszínén végig hajítnak. A kavics hosszú útat fut meg, míg meglassúdva elmerül. Végre 1830-ban Houston de Johnstown-Castle gyorsjárású hajókkal tett kísérletet. E kísérletek igen kedvező eredményüek voltak és az ellenállás nem növekedett a sebesség négyzetével. A partokat nem támadta meg a víz gyorsabb mozgása. Ez alapon tovább kísérleteztek egy kisebb hajóval egy kisebb csatornán. A hajó 10 láb hosszú, 8 5 hüvelyk széles és 35 hüvelyk mély volt. A csatorna 70 láb hosszú, 4 láb széles és egy láb mély volt. A kísérletek azt mutatták, hogy kisebb sebességnél az ellenállás valamivel jobban növekedett a sebesség négyzeténél, de nagyobb sebességnél sokkal lassúbb volt a növekedés. E kismértékű kísérleteket czélszerü volt nagyban megismételni. E kísérlet a Graham et Houston nevü hajóval a Paddigton-csatornában történt. Itt is igazolva látták, hogy csak csekélyebb sebességnél növekszik az ellenállás a sebesség négyzete szerint. Az ellenállás nemcsak a sebességtől, hanem a hajó alakjától is függ.. Az ellenállásnak e különös viselkedését a hajó nagyobb sebessége folytán onnan magyarázták, hogy a hajó orra kiemelkedik a vízből. Ezt ingával konstatálták. Az inga alapállványa a hajó ferde helyzete folytán megdűlt és az inga kilendült. Azonban e kilengés egy kis idö múlva megkisebbült, ámbár a hajó orra nem sülyedt; tehát a hajó hátulja is kiemelkedett. A hajó ezen kiemelkedése tehát a sebességtől függ és gondolható oly sebesség, melynél a hajó a felszínen csúszik végig. 13. Két méter magas vízoszlopot tartó, fémből készült zsilipajtók. (Description et détaif estimatit des portes en métal d'une écluse de 2-00 m. de chute.) írta Poirée. Öntöttvasból és vasbádogból készült zsilipkapúk leírása. 14. Észrevételek a grenoblei vízvezeték rozsdahólyagjaira. (Observation des tubercules ferrugineux dans les tuyaux des fontaines de la ville de Grenoble.) írta: Four net. Fournet azt hiszi, hogy a grenoblei vízvezeték belső felhólyagzása legnagyobb részben a vízből történt lerakódás eredménye. E hólyagok tartalma szilicium és vas. Mindkét anyagot nagyobb bőségben tartalmazza a víz, mint a mennyi belőlük az csö oldalára rakódik. Azonkívül a vízben nagy mennyiségű oxigén is van abszorbeálva, valamint szénsav is. Mindkét gáz előidézhet rozsdát, mely a hólyagosodáshoz hozzájárulhat. Azonban az anyag legnagyobb része lerakodmány. 15. Páris vízvezetéke. (Note sur des conduites d'eau de la ville de Paris.) írta: Mary. Páris vízvezetékének egyik csövét kicserélvén azt tapasztalták, hogy belső oldalán rozsdás hólyagok vannak, olyanformán, mint a grenoblei vízvezetéknél. E hólyagokat is a vízből való lerakománynak tekintették.