Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

29' A csatorna e felső szakaszának táplálására mindenekelőtt azt a vízmennyiséget határozták meg, melyre szükség volt. E vízmennyiség függ: 1. a párolgástól, 2. a szivárgástól, 3. a hajók közlekedésétől, 4. a zsilipajtókon történő vízveszteségtől, ide számítva az ajtók helytelen kezelését is, 5. a zsilipek renoválásától. Az elpárolgás nagyságát a párolgó felszínből számíttották, fölvéve, hogy a napi veszteség 4 mm. magas vízréteg. A beszivárgást kétszer akkorának vették, mint az elpárolgást. A hajóközlekedésböl eredő veszteséget a naponként közlekedő hajók számából és a zsilip megtöltéséhez szükséges vízmennyiségből számították. A zsilip-ajtók hibás zárásából eredő veszteséget hozzávetés útján állapították meg. Ép így megközelítő értéket vettek fel a zsilipjavításnál előálló vízveszteségre is. A tápláló víz szolgáltatására egy, az Érdre folyó vízgyűjtőjéhez tartozó kisebb völgyet szemeltek ki, hova záró-gátat terveztek. Meghatározták több évi csapadéki észleletek alapján a vidék évi átlagos esömennyiségét. Fölvették, hogy ez esőmennyiség 4/

7 része elszivárog s így megkapták azt a vízmennyiséget, mely tározható, ha a gátat kellő magasságra emelik. Ezenkívül még a kis völgy patakjának évi vízhozományát is meghatározták s ezt az adatot, mivel kisebb volt, mint az esőből számított, fogadták el tározható vízmennyiségnek. Aztán kiszámították a gát magasságát, kiindulva abból, hogy mekkora helyen fér el a tározandó vízmennyiség. Miután a csatorna évi vízvesztesége kisebb volt, mint a tározott vízmennyiség,, a csatorna táplálásának kérdése meg volt oldva. A terv különben olyan, hogy a víz beszerzése folytatólagosan más völgyekből is történhetik, ha az első medencze elégséges vizet nem adna. 6. A Rlione völgyének hidraulikus meszei. (Bassin du Rhone. Recherches statistiques sur les calcaires ä chaux hydraulique des départements de l'Isére, des Hautes-Alpes, des Basses-Alpes, de ia Dróme, de Vaucluse, du Var, des Bouchesdu-Rhone, du Gard, de l'Árdeche et du Rhone.) írta: Vicát. 7. Csatornák és utczai vízkiömlők. (Égouts et bornes-fontaines.) írta: Emmery. Páris utczáinak tisztántartása az Ourcq-csatórna vízével történik. E vizet lehetőleg gazdaságosan kellett fölhasználni, mert a szükséglethez mérten aránylag kevés állott rendelkezésre. A kövezet öntözésénél a vízkiömlők számát, valamint a víznyelőlyukak számát lehetőleg minimumra kellett szállítani. Az utczai beömlöket sokkal elönyösebb a gyalogjáró szegélyköve alá nyilt víznyelökül berendezni, mint rácsos beömlöket alkalmazni, melyek könnyen bedugulnak s különösen mélyebb helyeken nagy zápor idején nem tudják elvezetni a vizet. Azonkívül a csatornákba a friss levegő is inkább juthat be a nyílt víznyelőkön keresztül. A domború felszínű út elönyösebb a homorú felszínünél. Különben is ez utóbbi alaknál nehéz volna a gyalogjáró mellett beömlöket alkalmazni. Az utczai beömlöket a legmélyebb helyekre kell elhelyezni, a-vízkiömlőket, vagyis a vízvezeték utczai csapjait a legmagasabb helyekre kell tenni.