Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•291 a kisvízi hozomány megnövelésé vei a patakon létező malmok üzemét egyenletesebbé tegye. A rezervoár ezéljaira 50 m. magas gátat létesítettek. E gáttal létesített tó fölött vízkivételt és új csatornát készítettek, mely most a Fur ens medre. Az új medret természetesen a rezervoárból is lehet táplálni. Az a magasság, meddig a város vizeit a rezervoárba felgyűlni engedheti, 44-5 m. a gátnál lévő fenéktől számítva úgy, hogy a gát tetejéig még 5'5 m.-nyire terjedő térfogat üresen tartandó az árvizek tározliatása czéljából. A medenczéböl földalatti vezetéket készítettek a Furens új medrébe, melyben a fölösleges víz levezethető. Azonkívül a rezervoár földalatti vezetéken át vizet szolgáltathat a Furens forrásaiból jövö vízvezetéknek is, főként nyáron, midőn a források kevesebb vizet adnak, a fogyasztás pedig a csatornák öblögetése és az utczák öntözése miatt sokkal erőteljesebb. Az egyes zsilipek és csapok kezelésével az árvizet a rezervoárba tározni, kisvíz idején a malmoknak s más vízhasználatoknak elegendő vizet lehet szolgáltatni. A Furens kisvize 100—80 literre leszáll; a középvizhozomány 500 literre tehető. A vízgyűjtő terület a rezervoár fölött 2500 h.-ra tehető; az évi középesö magassága 1 m.-re. 1858-tól kezdve tiz esztendő alatt maximális árvízkor csak 15 m

3 viz jött mperczenkint. De 1849-ben erös felhőszakadáskor körülbelül 131 m

3 zudult le mperczenkint és Saint-Étienne-t elárasztotta. E víztömeget csak a permanens mozgásra föállított formulával számították c.-nak 1*14 értéket tulajdonítva, de nem mérték meg. És mivel a víz Saint-Étienne-ben csak 93 m

3-en felüli hozománynál kezd kiönteni, úgy kellett a rezervoár magasságát megállapítani, hogy 131 93 az a 44-5 m. normális nivó fölött még mperczenkint 3 órán keresztül m

3-t, и vagyis 200,000 m

3-t tudjon tározni. Biztosság okáért e magasságot úgy választották 50 m.-re, hogy 400,000 m

3-t, vagyis a szükségesnél kétszerte többet tudjon tározni. A rezervoár összes 1.200,000 m

3-nyi űrtartalma évenkint kétszer telik meg: öszszel és tavaszszal. A mellékes, városi vízhasználatokra évenkint 600,000 m

3 szükséges és így a malmok számára 2.400,000—600,000 = 1.800,000 m

3 marad meg. A gát 50 m. magasra lévén tervezve, gondolni sem lehetett arra, hogy földből készítsék. 20 m.-en félül a földből készült gátak csak igen kevés biztosságot nyújtanak. Ezért falazták. Szó volt arról, hogy egyenes irányban készítsék-e, vagy pedig hajlítsák meg boltozatszerüleg, mint Spanyolországban szokták a gátakat készítni. Tekintve a faltömeg rugalmasságát a gátat úgy építették, hogy a 100 m. hosszú húrra 5 m. behajlás essék. A gát profilját Sazilly tanulmánya után, melyben lépcsős oldalú profilok vannak számítva (Annales 1853), Delocre határozta meg, ki tanulmányában széles és keskeny völgyek elzárása esetére lépcsős és sima oldalú profilokat állapított meg. Delocre profiljai 6 kg. max. nyomást adnak cm

2-onkint és metszetenkint egyenlő erösségüek úgy, hogy minden magasságra alkalmazhatók. E 6 kg.-os nyomás elég biztosságot nyújt; vannak 11, sőt Spanyolországban 14 kg. igénybevételű gátak is. De ez utóbbi alak csak akkor alkalmazható, ha igen-igen jó minőségű aczementünk, melylyel építünk. Graeff két határprofilt mutat be; egyet 6 kg.-os, egyet 14 kg. igénybevételre; e két profil között kell alakot szerkeszteni a malter és építésanyag 19*