Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•287 s ezért érdekes megtudni, hogy az átmérővel és magassággal együttesen miként változik a kút vízhozománya. Ha egy vízhozó földalatti réteget, melyben nyomás alatt folyik a víz, átfúrunk, fölszálló vízoszlopot kapunk. Ha a csö, melyben a víz fölszáll, elég magas, akkor lesz a csőben bizonyos nivó, meddig a víz a közlekedő edények törvénye szerint fölemelkedik benne s melyet egyensúlyi nívónak szoktak nevezni, s mely a piézométrikus nyomás nagyságát adja. Ha u = a csö keresztmetszete, Г

0 = a sebesség másodperczenkint a csö H

0 magasságában lévő kifolyás-szelvényénél, g a szabadesés gyorsulása, P a piezométrikus nyomás és ismerjük a H

0 magasságban kifolyó q

0 — w V

0 vízmennyiséget, akkor a H

0 -f- h

n magasságban kifolyó q

n vízmennyiséget 1

T jr мд , л

0 to I 0 — tl

n Michal számításai szerint a q

n = ^ , 7 képlet fejezi ki megközelítőleg. B

0-\- h

n E képletből meghatározható A„-nek azon értéke p, mely mellett q

n = 0; vagyis a p érték kifejezi a ff

0 magasságban képzelt vízréteg piezométrikus nyomásának magasságát. E p értéket a képletbe hozva: E képletekben a sebesség második hatványa a hozzácsatlakozó csekély értékű koefficiensek miatt el van hanyagolva. A képletekből látható, hogy a csö átmérője egyenes arányban áll a kifolyó víz mennyiségével. Azonban ez utóbbi szabály csak addig érvényes, míg a szelvénynagyság nem változtatja meg az ártézi víz járását úgy, hogy minden kútnál van egy csőátmérő, melynél a legtöbb víz folyik ki a kútból egy bizonyos magasság mellett. Michal e képleteket alkalmazza a grenelle-i és passy-i ártézi kútakra és a számított és megmért vízmennyiségek igen nagy megegyezést mutatnak. Ez eredményeket összehasonlítja Michal a Darcy képletével (mely két észleleten alapszik) nyerhető eredményekkel és azt tapasztalja, hogy az ö képletei valamivel pontosabbak. A Michal képleteinek föelönye, hogy csak egyetlen magasságnál kell megmérni a víztömeget, hogy bármely más magasságra nézve kiszámíthassuk. 6. Öntözések és tutajozás a Saint-Dié kerületben. (Notice sur les irrigations et le flottage, dans l'arrondissement de Saint-Dié.) írta: Guérard. A Saint-Dié kerület a Meurthe medenczéjéhez és a Bruche völgyéhez tartozik, mely a Rajna vízvidékének része. Kristályos közetek, szedimenter közetek, melyek többé-kevésbbé átalakult kristályos kőzetekből létesültek és végül vogézi homokkő alkotja a vidék talaját. A völgyek alluviumja, melyen a természetes rétek vannak, a szomszédos hegyek törmelékeiből létesültek. Legjobb rétek vannak a gránittalajok közelében, hol az öntözés kitünö hatással van, vagyis a völgyek felső részein. A kerület 102.000 h. nagyságából 15 900 h. a rét. A rétek öntözését két módon teljesítik: 1. Kiveszik a forrás vagy patak vizét árkokba, melyek vízszintes nívóban követik a terrén hajlatait egymásfölött 4—5 m. távolságokban. Az árkokkal fölosztott rétzónák mindenike a fölötte lévő árokból kap vizet, mely Jelszínén végig csörgedezik. E módszert 10°/

0-on felüli esésű terrénnél alkalmazzák. 2. A második módszer l°/o—4°/

0

0 esésű területeknél található fel, hol a völgyek szélesebbek és