Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

284lehetett fölállítni. Ezért Chanoine, mint az 1851-iki «Annales» mutatja, azt javasolta, hogy a táblák fölött állványokon nyugvó hidat létesítsenek s e. hídról emelőgép segítségével kezeljék a táblákat. Később Chanoine úgy módosította a táblákat, hogy forgástengelyüket lábazatától egy bizonyos távolságra helyezte támasztó rúdhoz. Ezzel a felállítás nagyban megkönnyebbedett, Minden ilyen Chanoine-féle táblásgátnak, melyek Páris és Montereau közt a Szajnán találhatók, van 12 m. széles és 180 m. hasznosítható hosszúságú zsilipje a vontató úttal ellátott part hosszában, továbbá hajó áteresztője mozgótáblákkal ellátva, ezenkívül vízszínszabályozó, bukógátja önmüködö táblákkal s végül pillérje. A hajóáteresztö küszöbe.^0-6 m.-re van a kisvíz alatt, hossza 40-4—54-7 m., melyen 3 m. magas, Г2 m. szeles táblák vannak elhelyezve 0-1 m. közökben egymás mellett A duzzasztott víz- a táblák tetejéig ér, vagyis a kisvíz fölötti 2-4 m.-ig. Forgástengelyük a tábla alsó harmada és alsó fele közt van úgy, hogy az átbukó víz-szelet nem tudja őket fölíördítni. Fölállításuk hajóról, emelő-géppel történik. Egy óra alatt 50 m. hosszú gátdarabon lehet a táblákat fölállítni. A táblák lefektetése vonórúd segélyével történik; e vonórúd kiszögellései kikapcsolják a tábla támasztékait s a táblák lefeküsznek. 4 perc-z alatt 50 m. hosszú gáton a táblák lefektethetök. A vízszínszabályozó bukógát fix részének teteje 0-5 m.-nyire van a kisvíz. fölött; hossza 60-3—70*1 m. A fix bukógáton 1'95 m. magas, 1*3 m. széles, 10—10 cm. közökben egymás mellé helyezett iáblák vannak. Ha fönnállanak e táblák, akkor tetejük oly magas, mint a hajóáteresztö táblái. Forgástengelyük magasságuk alsó harmada közelében elhelyezett úgy, hogy 10—15 cm. magas túlömlö vízréteg már fölborítja őket. Hogy teljesen föl ne forduljanak, mozgásukban láncz akadályozza. Ily formán a víz alászállásával a táblák megint fölállanak. Ha pl. a láncz 45 fokú helyzetben tartja a táblát, úgy a normális nívó alá 015 m.-rel kell sülyednie a víznek, hogy a tábla helyre billenjen. A táblákat teljesen is le lehet fektetni, mikor is e fölállításnál ugyanazt a hajót használják, mint a hajóáteresztö tábláinál. Az önmüködö táblák lefektetése szintén vonórúddal történik. Ha a folyó kisvizénél van, akkor a táblák mind fönnállanak. Ha a víz még apad, akkor az egyes táblák közé túket tesznek, melyek a táblák közötti 10 cm. széles szabad tért elfödik. A víztömeg szaporodásával elszedik a tűket. Ha még növekedik a víz és 10—15 cm.-re túlemelkedik a táblák tetején : egy-két tábla hirtelen elfordul s a víz további növekedésével több és több tábla fordul el. Apadáskor ellenkezőleg, mielőtt a víz elérne 15 cm. sülyedést a normális nivón alul, a táblák maguktól fölállanak. Hirtelen nagy árvíz jöttekor elég néhány perez arra, hogy a hajóáteresztö tábláit lefektessék; s különben addig is ez esetben az önmüködö táblák mind elfordulnak. Ha a folyónak hosszabb ideig megvan a kellő hajózó mélysége, az összes táblákat leeresztik s a folyó teljesen szabaddá lesz. Kisvíz közeledtével előbb fölállítják a bukógát tábláit, eleinte ingó helyzetben s csak azután emelik föl az áteresztő tábláit; ez alkalommal tehát még kevés a duzzasztás. A tábláknak az eddigi 3 m.-nél nagyobb magasságot is lehet adni. A táblák kezelése könnyű és nem veszélyes. A hajók a bukógáttól távol tarthatják magukat, mert ez a zsiliptől messze van. A víz bukásának kimosó ereje köhányássál ellensúlyozható. A táblák könnyen javíthatók, helyükbe ez idö alatt provizórikus táblák tehetők. A vonórúd megvizsgálása és javítása búvárral történik. A lefektetett tábla erősen a fenékre szorul a vízfolyás következtében s ha mégis valamelyik tábla nem feküdnék jól a hajó átmeneténél, nem történik más, mint hogy a hajó feneke jobban lenyomja a kissé fölálló táblát. Azonkívül a táblák