Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•276 képlet fejezi ki, hol L a meder szélessége. К értéke a Garonne-on 8600, a Lot-n 2235. Különben а К értéke az eséstől i és a mederszélességtöl L függ, de nem függ a Я-tól. A kisvíz csekély tömege és az erős esés nem engedik, hogy a Lot-n kellő hajózó mélység álljon elö. Ezért mesterséges duzzasztással, gátakkal kellett a kívánt 1 m.-es kisvízi mélységet előállítani. A zsilipek vagy közvetetlenül a gátakkal kapcsolatosak, vagy oldalagos levezető csatornán alkalmazottak. A gátak alakja az alaprajzban rendesen szarúfaszerüleg hajlott, csúcsa a gátnak a folyás irányban fölfelé elhelyezett. A -gát helyéül rendesen a gázlókat választották ki, hol a fenék magas és a meder széles. Az alaprajzban egyenlő szárú háromszögalakú gát, ha a zsilip a gáttal kapcsolatos, igen megnehezíti a hajózást, mert a gát egyik végébe elhelyezett zsilip alatt iszaplerakódás és ellenáramlatok keletkeznek. Sokkal jobb az egyenlőtlen háromszögalakú gát, melynek kurtább szárához csatlakozik a zsilip. Legjobb az olyan gáttipus, mely a zsilip közelében hosszú darabon derékszögüleg metszi a folyást s csak azután görbül el lefelé; az ily gát alatt nincs ellenáramlás; egészen derékszögüleg azért nem építik a gátat, mert nem volna elég hosszú és ezért erös kimosások támadnának a gát alatt. Természetes, hogy ha oldalcsatornában van elhelyezve a zsilip, akkor mindezen bajok elkerülvék, mert a csatornát jóval a gát alatt lehet kitorkoltatni. A zsilipek fölött és alatt a hajók könnyebb be- és kivezetése czéljából vezetöfalak vannak. A régi malomgátakat kavicsrakományokra helyezték. Alkalmaztak gátul szárazon összerakott kőfalat, melyet czementbe rakott kőburkolattal láttak el; voltak olyan gátak, hol a száraz kőfalat palánkfalak közé rakták és tetejüket falazás nélkül kővel rakták ki. Néhol csak egyszerű kőrakásból készült a gát. De mind e gátak nem voltak kellőleg szilárdak; koronájuk könnyen levált. Az újabb gátak, melyek államköltségen sziklafenékre épültek, függőleges bukásúak és igen szilárdak, még ha keskeny méretűek is. De a kavicsfenékre épült gátaknak bizonyos vastagságot kell adni, mely az eséssel növekedik, ha az el- és alámosást kikerülni akarjuk. A szárazon összerakott gátak ellenállása az egyes kőtömbök vonal szerinti méretével egyenes arányban van. És így, ha a gát szilárd alapon nyugszik, mindig lehet oly nagy köveket alkalmazni, hogy a víz ki ne mozdítsa őket. Hogy valamely gát jól tartson, szükséges, hogy állékony legyen a vízfolyással szemben, ne szivárogjon és alá ne mosódjék. Ha a szikla nincsen mélyen, akkor a gátat mindig reá alapozzuk. Ha a gát alakja inflexiós görbe, úgy ez a vízfolyás menetének leginkább megfelel; de ekkor a víz elevenereje (bár kisebb, mint a függőleges bukásnál) nem törik meg s így hosszú falazott utófeneket kell a gát mögött létesíteni. Ha a gát hirtelen csapott, akkor a bukással a víz elevenereje mindjárt a gát tövében szétforgácsolódik s így az utófenék kurtább lehet. A gát teteje vezeti a folyást, a fenék felfogja és megtöri elevenerejét. Ha a fenék nem nagyon ellenálló, akkor az esést lehetőleg meghosszabbítjuk, míg sziklás fenéknél a hirtelen bukás elönyösebb. Jó ily esetben a gátat lejtős síkkal (nem inflexiós görbével) készítni. Végül czélszerü a gát mögött bizonyos vastagságú vízpárnát létesítni. Ha a szikla mélyen fekszik és a gát nincs reá alapozva, akkor az átszivárgás nehezen szüntethető meg teljesen; de arra kell vigyázni, hogy ennek folytán a duzzasztott víz nivója érezhetöleg ne sülyedjen, hogy a szivárgó víz ne hozzon magával a gát alá hordalékot s hogy e hordalék benn ragadjon a gát testében, azt mind jobban áthatlanná téve. Ily helyen a gátat betontömbbel kell áthatlanná tenni az alsó