Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•258 zásnál 4—5000 kg. húzásnak van a láncz rendesen kitéve, de egyes rázkódásoknál 9000 kg.-ig fölmehet az igénybevétel. A láncz bizonyos távolságokban kikapcsolható szemekkel van ellátva. Lefelé ritkán használják a vontató lánczot, a hajók rendesen magukra mennek lefelé. A lánczczal vontatott hajók nem keresztezik egymást. Ha egy fölfelé és lefelé vontatott hajó találkozik, akkor a vontató hajók kicserélik hajóikat és aztán visszafele folytatják útjokat. A zsilipeken a hajók ez ideig lánczvontatás nélkül haladnak át; de tanulmányok folynak a láncznak a zsilipeken való átvezetésére is. Éppen így mozgatható táblásgátakon való lánczvontatásra is folynak tanulmányok. Az alsó Szajnán sokkal erösebbek a lánczvontatás hajói, mint a felsőn. 1854. és 1860-ban rendezték be az alsó Szajnán a lánczvontatást. A Saint-Martin csatornán, mely Páris város tulajdona, szintén van lánczvontatás mintegy 2600 m. hosszban a Szajnától kezdve az Arsenál kikötőn át, a boulevard Richard-Lenoir alatti alagúton keresztül a csatorna első zsilipjéig. Az alagúton át telegráf-vezeték van a vontató hajó megérkezésének és indulásának jelzésére. 1844—48-ban Lyon mellett a Saöne-on tettek kísérletet a lánczvontatással. Itt erös kanyarulatok s főként a Change-hid íve alatt előálló hirtelen bukás akadályozta a hajózást. Lánczvontatással a Change-hidnál lévő akadályon kívül a hajók mindenütt jól átmehettek s így a vontatómódszer bevált. De az 1848-iki forradalom a lánczvontató társulat összes berendezését tönkretette. A zsilipeknek és némelykor a bögéknek elégtelen mérete legtöbbször nem engedi meg a hajó vonatok közlekedését. Bouquié ezért oly lánczvontató rendszert talált föl, mely egyes hajók vontatását teszi lehetővé. Mivel szük csatornákban két lánczot nem lehet lefektetni, Bouquié egy lánczczal oldotta meg feladatát. Bouquié lokomotivot alkalmaz a hajóra és csigás készüléket. A láncz nincsen a csigán többszörösen átvetve, hanem csak egyszer, hogy a láncz föl- és letétele könnyű legyen. Keresztezésnél a fölfelé menő hajó kikapcsolja és vízbe ereszti a lánczot, melyet aztán a keresztezés után ismét fölvesz. Hogy a csiga, melyre a láncz csak egyszerűen ráfekszik, a lánczra húzást gyakorolhasson, vájata bemélyedésekkel ellátott, melybe a lánczszemek belekapaszkodhatnak. A módszert hivatalosan kipróbálták a Saint-Denis csatornán és az Oise-on és jónak találták. Szerzők részletesen összehasonlítják a jelenlegi és a Bouquié-rendszerü hajózást a Páris és Jemmapes közötti közlekedésre nézve; főként a költségek és a közlekedés rövidsége volt az összehasonlítás alapja. Bouquié rendszere a közönséges csavar- vagy lapátos kerekű gőzösöket is felszereli vontató csigával, melyet oly helyeken, hol a láncz le van fektetve a mederbe, mozgásba lehet hozni, s ismét más helyen működésen kívül helyezni. Ha a hajók vonatokban közlekednek, úgy a hajó farát fékezni kell megállásakor, nehogy a már megállott első hajókba ütközzék. Ezért az utolsó hajót is a csigák segélyével a vontató lánczhoz kötik; e csigákhoz aztán fékek szoríthatók s így a hajó mozgása megálláskor lassítható. Hosszú és szükszelvényü alagutakon külön kell gondoskodni, hogy a lokomobil és a hajón levő emberek számára elegendő levegő álljon rendelkezésre. Ezért a gőzvontatást sokszor elhagyják és pl. a Saint-Quentin csatorna alagútjain kötéllel vontatják a hajókat, mely kötél henger körül csavarodik; a hengert lovak forgatják. Hajóval szállításnál kevesebb a holtsúly, mint a vasútnál. 400.000 kg. árú szállításánál vasútnál 231000 kg. holtsúlyt kell szállítani, hajónál csak 60,000 kg.-ot;