Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
25 4 később a Midi- és az Orleans-csatornák épültek. Az igazi csatornahálózat a XVIII-ik század végével és a XIX. század elején fejlődött ki. A folyóhajózás megjavítását 1835-ben kezdték el nagyobb mértékben. E munkálatok legnagyobb része a Rhone, Garonne, Loire és Szajna folyókra vonatkoznak. A tengeri hajózás közvetítésére 400 kikötö szolgál, melyek közül 86 a Manchecsatornán, 231 az Óceán partjain és 83 a Földközi tenger mentén van. De e kikötök legnagyobb része csak a halászok megállapodó helyei minden kereskedelmi fontosság nélkül. A legfontosabb kikötök: Marseille, Havre, Bordeaux, Dunkerque, Gette, Dieppe, Boulogne, Brest, Saint-Malo, Saint-Nazaire. E nagy kikötőkön kívül fontos építkezések történtek még: Calais, Fécamp, Honfleur, Trouville, Cherbourg, La Bochelle, Rochefort, Bayonne, Biarritz, Saint-Jean-de-Luz és Bastia kikötőkben. A talajjavító vizi munkálatok egyre nagyobb fontosságot nyernek. Itt első sorban a folyók és patakok medrének tisztogatása és a mezei utak létesítése említendő fel. Az öntözés, bár a termelésnek hatalmas eszköze, csak igen lassan terjed, bár állami segély is áll az ily nagyobb vállalkozás rendelkezésére. Folyamatban van a Gascogne landejainak müvelhetövé tétele, a mocsarak lecsapolása. A talajcsövezés, mely Angliában oly nagyon elterjedt, Francziaországban sokkal kevésbbé foglal tért; 1863-ig 31,600 h. föld talajcsövezése volt tanulmány alatt és 24,600 h. volt alácsövezve. 7. A Barge-ok világító tornya. (Notice sur la construction du phare des Barges.) írta: Marin. A Barge-ok Sables-d-01onne kikötö (Vendée département) melletti sziklák, melyek egy része mindig vízzel borított, más része a tengerből kinyúló fokokat alkot. E sziklák igen veszélyesek voltak a hajózásra s ezért kívánatosnak mutatkozott világító tornyot építeni rájuk. A sziklák erős szeleknek kitettek s hatalmas hullámok verődnek fel közelükben. Anyaguk gránit s éppen ezért nagyon nehéz volt rajtuk plánozó munkát végezni a világító torony alapja számára. A sziklák levágását apály idején végezték; e czélból előbb körfalat készítettek s a körfalon belül árkot; e körfal a munkagödör körülzárására szolgált, az árok a szivárgó vizek összegyűjtésére, melyet aztán szivattyúval távolítottak el. E falon belül aztán már könnyebben ment a szikla levágása. A toronyépítés megkönnyítése czéljából vízvezetőt készítettek, mely az építés helyének bárkákkal való megközelítését megkönnyítette. A tengeri növényzetet a szikláról sósavval távolították el, hogy a falazat és szikla közt benső érintkezést nyerjenek. Az építés igen sok nehézséggel járt; a nagy építő állványt, mely a torony elkészítéséhez volt szükséges, a vihar egy izben teljesen elrombolta. Marin leírja részletesen az építéshez szolgáló állványokat, emelöket, darukat, valamint az állvány eltörés_ére vonatkozó számításokat. A köralakú, fölfelé keskenyülö torony építésénél nagyon vigyáztak a függőleges irány betartására. E czélból a belül üres torony közepét függő-ón segélyével mindig nyilvántartották s e középponttól határozták meg körhűzó zsineggel a torony külső kerületét. A torony magassága 24-81 m. a szikla tetejétől; a torony fölé örtornyocska és lámpa illeszkedik, melynek világa 27-66 m.-re van a szikla tetejétől. A torony átmérője alapjánál 12 m., tetején 6-5 m. Marin részletesen leírja a torony szerkezetét, beosztását, a lámpát stb., a felhasznált anyagokat, költségeket.
