Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

286 irányúnak (oda és vissza) kell lennie. A táblák fölállítása úgy történik, hogy a táblák alján (mely a küszöbhöz támaszkodik) horog van, melynélfogva a táblát föl lehet húzni; a vízfolyás a tábla alatt igyekezvén utat keresni, emeli a táblát, mely így a támasztórudakkal együtt fölemelkedik és többé-kevésbbé vízszintes helyzetbe jut. Ekkor a tábla alját lenyomják (vagy saját súlyánál fogva lefordulni engedik) és az a küszöbhöz illeszkedik. A táblák egymásután következő felhúzását szolgálati hajóról eszközlik. A tábla egyensúlyi helyzetére a különböző víznyomások, a víz elevenereje, a tábla és a támasztórúd egy részének súlya, a forgás-tengelyben fellépő súrlódás hat ki. Ha a táblát matematikai lapnak gondoljuk és forgástengelyét az alsó harmadába helyezzük, akkor a víznyomás egyensúlyban tartja a táblát, midőn a víz nívója épen a tábla tetejéig ér. Ha a forgástengely a tábla felében van elhelyezve, akkor bármekkora legyen is a vízmagasság, a tábla két felére esö nyomás közt nem jö létre egyensúlyi helyzet. A tábla tehát akkor fordulhat el önműködőlég, ha forgástengelye az alsó harmadba esik. Ha a tengelyt az alsó harmad és a felezés közé teszszük, akkor nem automatikus táblákat nyerünk. A táblák alsó része az alsó vízbe érvén, a felsövíz nyomásának egy része kiegyenlítődik s ezért czélszerü a táblákat valamivel az alsó harmad fölött támasztani alá. A tábla alsó részét nehezebbre kell venni, hogy a nem víz alatt levő felső részszel egyensúlyt tarthasson. A forgás csapsurlódásai igen csekélyek. A víz sebességétől eredő elevenerö igen kicsi, midőn a folyó vize nem magas; de már 15 cm. vastag átbukásnál vagy valamely tábla lefektetésével az elevenerö igen megnagyobbodik úgy, hogy az automatikus táblákat fölfordíthatja. A hajóátjáró tábláit ne készítsük önműködőknek, mert az uszó tárgyak a tábla és a forgástengely közé verődhetnek, a tábla tökéletes lefekvését meggátolhatják és így a fölöttük keresztül menő hajókat akadályozhatják. Ezért az ily táblákat alulról számítva 6/

1

2 rész magasságban támasztják alá. A tábla egész magassága 3-tl m., szélessége 1*20 m. Chanoine és De Lagrené részletesen leírják a táblák, a támasztóbak szerkezetét, a támasztékokat, a kikapcsoláshoz szükséges vonórudat összes fölszerelésével, csörlöjével, a vonórudak nyúlványainak szétosztását, amint egyenkint, párosával, vagv hármasával kell a táblákat lefektetni. A táblák fölállítása szolgálati hajóról csörlő és rúd segélyével történik. Egy tábla fölállításához 2 perez szükséges. Az önmüködö táblákat a bukógáton alkalmazzák. Alakjuk a nem önműködőkéhez hasonló. A tábla vízszintes tengely körül elfordul, ha a víz bizonyos magasságot elér és visszafordul megint álló helyzetbe, ha a víz bizonyos nívóra lesülved. E mozgó tábláknak nemcsak árvíz alkalmával, hanem a hajóátjáró megnyitásakor és becsukásakor is van szerepük és fontosságuk. Az önmüködö táblák akkor fordulnak el, midőn a víz a táblák éle fölé 14 cm.-rel emelkedik. Ugyanis a forgástengely 5 cm.-re van az alsó harmad fölött s így a víznek 9 cm.-t kell nőnie a tábla éle fölé, hogy az alsó nyomást legyőzze; a tábla alsó felének súlyosabb volta 3 cm. víznyomást, a' tengely súrlódása 2 cm. víznyomást igényel még úgy, hogy ez összegük épen 14 cm.-t ad ki. A felnyíláshoz szükséges vízréteg eme vastagsága nem változik mindaddig, míg az alsó víz 75 cm.-rel nem magasabb a kisvíznél. Ha azonban az alsó víz megnő és egyre jobban elborítja a táblák alját, a viszony megváltozik. De a táblák felnyílnak akkor is, ha nagyvíz alkalmával a felső és alsó vízszín közötti különbség 7—9 cm. és így árvízkor teljesen magukra hagyva sem okoznak veszedelmet. Ilv esetben a tábla alsó része egészen (mindkét oldalról)